„A magyar királynét meggyilkolták. Meggyilkolta egy rettenetes eszme vak fanatikusa, a kit a végzet útjába vetett. Meggyilkolta hidegen, kegyetlenül, nem nézve nemét, védtelen ártatlanságát, szentté avató bánatát: csak azért, mert fején koronát viselt. Micsoda sötét, rettenetes tragédia ez” – ezekkel a szavakkal emlékezett meg a Vasárnapi Ujság arról, hogy 1898. szeptember 10-én Genfben, egy olasz anarchista, egy reszelővel meggyilkolta a magyarok szeretett királynéját, Erzsébetet. Tragikus halála mélyen megrázta a magyar közvéleményt, mely szinte rajongott a magyarsággal rokonszenvező királynéért.
Budapest Székesfőváros Tanácsa felajánlotta, hogy egy Sisi-emlékművet adományoznak az uralkodónak. Ennek lehetséges helyét a Szent György térre gondolták, hogy így megszabadulhassanak a köznyelv által csak „Szégyenoszlop”-nak nevezett Hentzi-emlékműtől. https://www.kozterkep.hu/~/19712/Hentzi_emlekmu_Budapest_1852.html
Az tervezet emlékmű finanszírozására országos adakozás indult meg és 2 éven belül, mintegy 1,5 millió korona gyűlt össze, mely felett egy 36 tagú szoborbizottság rendelkezett.
Az emlékmű elkészítésére pályázatot írtak ki, melyet 1902 februárjában a neves szakemberekből állóbíráló bizottság eredménytelennek minősített. A kudarc okáról Prohászka László ezt írta a Szoborsorsok című könyvében:
„A pályázó művészek, ismerve a rendelkezésre álló pénz mennyiségét, egytől egyig hatalmas, monumentális emlékműben gondolkodtak. Mindenki élete főművét akarta megalkotni”
Még további három sikertelen pályázat következett (1903; 1909; 1913), míg végül 1920 októberében, immár az ötödik pályázaton, Zala György szobrász és Hikisch Rezső építész közös pályaművét ítélték méltónak a megvalósításra.
Hasonlóan problémás volt az emlékmű helyének kijelölése is. Eleinte a Szent György térre szánták az emlékművet, de később szóba jött a Várkert, a Margitsziget, valamint a Városliget is, míg végül az Eskü tér mellett döntöttek.
Az emlékmű átadására 1932. szeptember 25-én került sor, nagyszabású ünnepség keretében. A képeken jól látható, hogy a győztes pályaterv jóval szerényebb, mondhatni erősen „visszanyesett” kivitelben valósult meg. Ennek okáról a Vasárnapi Ujság így számol t be:
„Éppen, mivel Erzsébet királynéról van szó, még ez a szűkebbkörű pályázat sem elégi tette ki teljesen várakozásainkat, de nem is ebben rejlik a pályázat fatális vonása, hanem abban, hogy ma pénzünk értékének végzetes leromlása miatt az egykor óriásinak látszó szoboralap még csak tizedrésze sincsen annak az összegnek, a mely akármelyik pályamű megvalósítására szükséges volna.”
Azt gondolhatnánk, hogy az Erzsébet királyné emlékművének kálváriája ezzel véget ért, de nem! A történelem furcsa fintora, hogy az emlékmű kevesebb ideig állhatott a helyén, mint amennyi idő kellett az elgondolásától a megvalósulásáig. 34 évi előkészület után, mindössze alig több mint 20 évig maradhatott a helyén. A II. világháború pusztítását még megúszta, de az utána következő politikai változások nem kímélték. 1953-ban lebontották, de még így is szerencsésnek mondható, hiszen a szobor elkerülve a beolvasztást, raktárba került, ahol sikeresen átvészelte a nehéz évtizedeket és 1986-ban újra felállították, igaz nem az eredeti helyén, hanem az Erzsébet-híd budai hídfőjénél. https://www.kozterkep.hu/~/31/erzsebet_kiralyne_szobra_budapest_zala_gyorgy_1986.html#

---