Ezen alkotást nem annyira művészi értéke, mint inkább gesztusértéke miatt szándékoztam bemutatni a Köztérképen, illetve megőrizni az utókornak. Gesztusértékű, hogy a vadásztársaság ily módon emlékezik elhunyt tagjaira, vadásztársaira. Példaértékű az is, hogy ennek a lakatlanná vált településnek, Hertelendyújhelynek egy kis szeletét megőrizték az utókornak. A vadászházat egy magyargencsi és kemeneshőgyészi vadászokból álló társaság tartja fenn, gondozza, csinosítja, gyarapítja, mint például a kopjafával.
A kopjafát Hári Tibor készítette, aki szintén a vadásztársaság tagja. A réztábla felirata:
„Az örök vadászmezőre távozott egykori magyargencsi és kemeneshőgyészi vadásztársak (8 név)
Emléküket megőrizzük!"
Alatta:
„A Hertelendy KTKE örök vadászmezőre távozott tagjai"
Alatta még egy név.
Egy kis videó az avatásról: http://videa.hu/videok/hirek-politika/kopjafa-avatas-hertelendyujhely-LhAaJy1XJrDVndc4
Megközelítés: Magyargencstől kb. 5 km, országúton Kemenesszentpéter felé kb. 2 km-re balra befordulunk és murvás út vezet odáig.
...
A továbbiakban Hertelendyújhelyről írok egy keveset, amit a vadászház előtt álló információs tábláról idézek. (Nem szó szerint)
Hertelendyújhely egykori település, mely ma már állandó lakóssal nem rendelkezik, Magyargencshez tartozik. A XIX. sz. közepétől említik uradalmi majorként, Nagyréti major néven. A hivatalos Helységnévtárban 1888-ban Nagyrét, 1899-től Újmajor, 1939-től Hertelendyújhely néven szerepel. Lakosa 1933-ban 84 fő, 1967-ben 97 fő, majd fokozatosan csökkent, 1995-ben már csak 7 fő volt. A föld, mely Háczky-birtok volt, kiváló, legeltetésre alkalmas, birkapásztorok népesítették be a területet. A település elkezdett fejlődni, utcákat alakítottak ki. Az 1938/39-es tanévtől megindult a tanítás.
A II. világháború után saját TSZ-t alapítottak. A település a 70-es évben kezdett elnéptelenedni. Ma már csak a volt iskolaépületből létrehozott vadászház, egy-két gazdasági épület és néhány romház jelzi, hogy egykor itt egy település volt.