Nem Répcelak volt a célállomás, de a vonat ide vitt. Ill. itt módosítottam útvonalat, méghozzá kényszerűségből. De semmi nem gond, ha önszántamból nem is jöttem volna ide, a "nyert" időt, amíg a további vonat indulásáig hátra volt, a kisváros körbejárásával töltöttem el.

A városka főterét 2011-ben alakították ki ma látható, rendezett formájában. A tér "bázisa" az 1990 óta Répcelak kulturális központja, a Művelődési Ház és Könyvtár. Épületét ugyanakkor újították fel. Ma is szépen karbantartott, sok-sok funkcióval és programmal. A közelben, átlósan szemben, az evangélikus templom és mellette Luther Márton szobra áll.

A tér rendezése során a különböző munkálatok mellett a tervező, Simor Márton szobrászművész folyamatos felügyelete mellett készült a legnagyobb látványosságot biztosító szökőkút.
A "központi kompozíció" 33 gömbből, ill. félgömbből épül fel, a szén-dioxid feltörését, a kisváros ipari tevékenységét, a szén-dioxid kitermelést és feldolgozást jelképezi.
A gránitbuborékok anyagát a három tónusú, zöld árnyalatban játszó, un. olive green gránitot, Indiából hozatták. Színük kívülről befelé világosodik – a buborékok felületén játékosan sokféle variációt adva. A medence burkolatát jura kori mészkőből alakították ki.
A szökőkút vize 14 fúvókán tör fel, míg az esti/éjszakai élmény biztosítására a medence alján 8 lámpát építettek be.

Hét vége volt, a Művelődési Házban láthatóan valami rendezvény volt, a kisváros lakói pedig szép számmal vették körül a szökőkutat. A gyerekek igyekeztek a víz közelébe, kezüket nyújtogatták, játszottak a vízzel. A megállapodottabb korúak a körben elrendezett padokon beszélgettek, miközben fél szemmel a gyerekekre figyeltek.

---