Ez a műlap (időben most) a Szó/Bor találkozó egyik hozadéka. Köszönöm Ádynak, hogy megmutatta, felhívta a figyelmemet. Ismertem, a Győr köztéri alkotásaival foglalkozó könyvben láttam már, de még messze jártam tőle. Így megkaptam a végső inspirációt.

A ma műemlék jellegű épület több ház egybeépítésével keletkezett, melyek a középkorban épültek (majd később emeletet is építettek rá). A 17. században történt az egybeépítés, amikor Széchényi György megalapozta az egykori Magyar Ispitát (a szó eredete: ispotály, kórház) azzal, hogy az "elaggott magyar polgárok" számára otthont biztosítson.
Időközben persze többszörös változáson esett át, a tulajdonviszonyok is változtak. Egy időben, pontosan a díszkút felállításának idején is lakóházként funkcionált.
Ma a Váczy-gyűjteménynek helyet adó Győri Városi Művészeti Múzeumnak ad otthont.

Udvara ugyancsak reneszánsz stílusjegyeket visel, toszkán árkádokkal, ami itáliai építőmesterek "közbenjárására" utal. Valami egészen sajátos életérzést sugall a modern, Borsos Miklós egyedülállóan letisztult vonalvezetését hordozó – carrarai márványból megformált – Phőnix-madaras díszkúttal.

Erősen gondolkodnom kellett a víz, a díszkút és az általam ismert "tűzmadár" lehetséges kapcsolatán. Ebben a formában nyilvánvaló ambivalencia. Az eredeti, az egyiptomi vallásból származó legenda szerint ugyanis a vörös-arany tollazatú hím madár, amikor megérzi, hogy élete végéhez közeledik, fahéj ágacskákból épít fészket, amit aztán meggyűjt és vele együtt ég el. "A hamvakból ezután egy új, fiatal főnix születik, amely bebalzsamozza az öreg főnix maradványait egy mirhából készült tojásba, és eltemeti ..., a „nap városában”."

Továbbgondolva rájöttem, a lehetséges kapcsolat a görög változattal áll fenn, akik átvették a legenda alapjait. de az ő változatuk szerint a madár Arábiában, egy kút mellett élt: "hajnalban megfürdött a kút vizében, Apollón pedig megállította kocsiját, a napot az égen, hogy hallgassa énekét."

---