A Tanácsköztársaság ’dicsőséges 133 napja’ kevés volt ahhoz, hogy maradandó változásokat idézzen elő a köztéri alkotások tekintetében. Igény és szándék viszont lett volna a köztéri művészet átalakítására. Ezt bizonyítja az 1919. május 1-ei ünnepség, amikor is Budapest valamennyi közéri alkotását vörös drapériába csomagolták és munkásmozgalmi ihletésű, gipsz szobrokat állítottak fel előttük. De ezek csak ideiglenes alkotások voltak.
Véglegesnek szánták viszont azokat az emléktáblákat, melyek a laktanyák átnevezésekor avattak fel. 1919. március 27-én Pogány József hadügyi népbiztos a következő rendeletet adta ki: „A régi hadsereg az uralkodó osztályok érdekeit szolgálta. A kaszárnyákat tehát császárokról, főhercegekről és tábornokokról nevezték el. A vörös hadsereg a proletárság hadserege. A kaszárnyákat tehát a munkásmozgalom és a szocializmus nagy vezéreiről nevezzük el. … A régi felírásokat minden laktanyáról le kell szedni. Minden laktanyában emléktáblát kell elhelyezni az új név viselőinek méltatásával. A névadást ünnepséggel kell felavatni.” - http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0024/2906.html
Így nevezték át a Ferenc József laktanyát Marx laktanyára. Az emléktábla felavatására 1919 júniusában került sor. Az avatóbeszédet, „forradalmi szellemtől átitatva”, Szántó Béla hadügyi népbiztos tartotta.
A fekete márványból készült emléktábla felirata a következő volt:

„VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK”

Alatta Marx domborműve volt látható, ez alatt pedig a következő feliratok voltak olvashatók:

„A GYŐZELMES PROLETÁR FORRADALOM EMLÉKÉRE / BUDAPEST 1919. ÉVI MÁRCIUS 21-ÉN

VAGY ELPUSZTULUNK MIND AZ UTOLSÓ SZÁLIG / VAGY EZ A MI HITÜNK VALÓSÁGGÁ VÁLIK!”

„Ez a két sor Ady gyönyörű verséből vett büszke idézet díszeleg a Marx laktanyában leleplezett Marx emléktábla alsó végén, mely a magyarországi proletáriátus hivatása is” – számolt be róla a korabeli sajtó. http://www.huszadikszazad.hu/1919-junius/bulvar/marx-emlektabla-leleplezese
Bár nem vagyok Ady szakavatott ismerője, de ilyen idézetet nem találtam tőle. Viszont találtam ezt:
„Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, / Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.” (Fölszállott a páva)
Úgy látszik, hogy az ”Ady gyönyörű verséből vett büszke idézet” nem felelt meg igazán ’a forradalmi szellemtől átitatott’ elvtársaknak, ezért némi revideálást végeztek rajta. De hiába a nagy igyekezet, az emléktábla csak néhány hónapig maradhatott a helyén, mert jött Horthy a fehér lovon…

---