A forrásnál jelötl katalógust böngészve jöttem rá, hogy nem messze egyik legjellemzőbb mozgásterületemtől, gyermekkorom színterétől számtalanszor láttam ezt az alkotást – éppen csak nem tudtam, hogy díszkútnak készült. Utóbbi időben viszont nem jellemző, hogy az utcának ezen a részén mozogtam volna, bár egyszer, amikor "betévedtem", magával ragadta figyelmemet egy közeli ház díszítménye https://www.kozterkep.hu/~/23128/Egykori_villamoskeszulekek_gyara_es_berhaza_homlokzati_dombormuvei_Budapest_1906.html Erről pedig igazolódott, nem véletlen vonzotta a szemem (ld. a lapon).

A túlsó oldalon, a 29. sz. ház előkertjében bújik meg a díszkút. Nem bújik, előtérben van, de én figyelmetlen voltam. Pedig Terézváros híres a kútjairól....
A díszkút tetején egy vázát helyeztek el, két oldalán egy-egy torz-fej néz maga elé, nem éppen barátságos pofával. Előoldalán egy szecessziós finomsággal megformált nőalak látható.

És most van az, amikor gyorsan változtatom a stílust, mert kis nyomozás eredményeként látom, az un. Rosenfeld-házat, (az építtető és első lakó Rosenfeld Miksáné) Málnai Béla, Lechner Ödön, majd Lajtha Béla tanítványa tervezte Haász Gyula építésszel együttműködve., Ez magyarázat a kertben fellehető díszkút létére és kialakítására is.
Így aztán ki tudom tölteni a felállítás dátumát is, mert a Budapesti Városvédő Egyesület kiadványából az is kiderül, az épület 1911-ben készült el.

A dombormű aktja kontyot visel, arca szomorúságot sugároz. Jobb kezében egy kissé gyűrt kendőt tart, ami megerősíti a hatást. Hátát, vállát egy lazán aláhulló lepel fedi.

A kapu zárva volt, a fényképek a kapun kívülről készültek. A ház bejárata mellett elhelyezett szolid emlékléktábla arról tanúskodik, ebben a házban lakott Basilides Mária opera-énekesnő, az Operaház örökös tagja és Péterfi István, zenekritikus.

---