A mi Budapestünk 'Emlékjelek' c. kiadványában - Szatmári Gizella írásában olvasom:
'... Az egymásra rakott, szabálytalan kőtömbökből - melyek lebontott, szétszórt, de megmentett és alkalmilag összeállított mű képzetét keltve a megmaradás tényére utalnak - nagyvonalúan, összefogottan mintázott kettős vállkép emelkedik ki. Kristóf (Christophoros - a Krisztusvivő) átszelleműlt, archaikus mosolya időtlen. Bal vállán könyököl a Gyermek.'

Mindez az előzményekre utal. Az eredeti ház 1791-ben épült, amihez a Nagy (Szent) Kristóf nevű patika tartozott. Az orvosok patrónusának 'megidézéséhez' a tulajdonos cégérül egy hatalmas képet festetett.
Később a házat újjáépítették, a képet egy hatalmas szoborral cserélték ki, majd a szoborról nevezik el a teret is 1843-ban.
Az utóbbi házat 1909-ben lebontották, a nagy szobrot három darabba fűrészelve szállították el. Helyére dombormű került, de később az is elpusztult.
Az eredeti kis festett fatábla még megvan a Kiscelli Múzeum gyűjteményében.