Buda. Óbuda és Pest egyesítésének emléke. Kb 500 cm magas fatörzs, tetején a lomb épületekből van.

Az alkotás a Magyar Kereskedelmi Bank ajándéka, Budapest Egyesítési Emlékbizottsággal és a Fővárosi Önkormányzattal közösen. A pályázat kiírásának és elbírálásának körülményeit ismerteti Boros Géza cikke /nem túl pozititív megvilágításban/ http://www.c3.hu/othercontent/kritika/5ford/boros.html

' A banki köztéri mecenatúrának megjelent egy olyan válfaja is, amikor a megrendelõ térben és szimbolikailag is megpróbál elszakadni a saját érdekeltségétõl, és a nagyközönség számára rendel meg egy valódi köztéri szobrot. (Az igazi persze az lenne, ha mindez tematikai kötöttség nélkül történne, teljes szabadságot biztosítva a mûvésznek. Itt azonban sajnos még nem járunk.) A Magyar Külkereskedelmi Bank Budapest egyesítésének 125. évfordulója alkalmából egy a bank központi székháza környezetében felállított szobrot ajándékozott a fõvárosnak. A Budapest Galéria által lebonyolított, a Március 15-e térre kiírt „Budapest, a Duna Gyöngye”-pályázat kis híján eredménytelenül zárult, míg végül sikerült megvalósításra érdemes mûvet találni. Az elsõ fordulóban felkért mûvészek – Bohus Zoltán, Illyés Antal, Kõ Pál, Márkus Péter és Stremeny Géza – tervei között véleményem szerint Illyés Antal tervét lett volna leginkább érdemes megvalósítani. Illyés munkája egy bronzból készült, hajzuhataga hullámain horizontálisan lebegõ allegorikus nõalakból állt volna. A terv erényeit a bíráló bizottság is felismerte, sajátos mód azonban épp ezt rótták fel hátrányként: „A harmonikus formák és az artisztikus elõadásmód stiláris kortalansága nyilván nagyon népszerûvé tennék a szobrot a nagyközönség számára, a szakértõk ugyanakkor éppen ezt az erényt érzik hátránynak, tudniillik, hogy nem járul hozzá saját kora gondolatainak szobrászi megfogalmazásához.” – olvasható a zsûri jegyzõkönyvében.5 Hogy miért lenne baj, ha egy Budapestrõl szóló szobrot megszeretnének a budapestiek – az rejtély!
A második fordulóban felkért mûvészek (Bors István, Csíkszentmihályi Róbert, Fekete Tamás és Párkányi Péter) közül Csíkszentmihályi Róbert terve lett a nyertes. Az Erzsébet híd Váci utcai lehajtója mellett felállított szobor egy végigfutó íves szegélybõl és annak egy hullámmotívummal megszakított pontján magasodó mészkõ oszlopból áll. A durván megmunkált, természetes hatást keltõ oszloptörzs egy dinamikus, modern, városi architektúrát idézõ kubusos oszlopfõben végzõdik. A mû jelentése meglehetõsen talányos. Igen találóan fogalmaz a Budapest Galéria által kiadott szakértõi állásfoglalás, amely szerint a mûvész „a szemlélõ szabadságára bízza, hogy a városban a természetet megkoronázó emberi alkotást, vagy a természetesbõl kibomló mesterséges világ épülésének perspektíváját tekinti-e értéknek'