Amikor ki tudja hányadik kísérletem, hogy bejussak a Győri Nemzeti Színház épületébe sikerrel járt, gyökeret vert a lábam. Kerestem, ami a listámon volt, de nem tudtam a két óriási, porcelánra festett táblaképről, ami a büfé melletti két falat borítja. Ránézésre jellegzetesen Szász Endre alkotások, kis pikantériával, mert nem a később rá annyira jellemző fekete-fehér, hanem a arany-fehérnek nevezett színkombinációval készültek. Most már tudom, mint ilyen, a nagyobb lélegzetvételű munkái között egyediek, a továbbiakban az arany szín nem szerepel a hasonló táblák színvilágában.

Hazaérve természetesen kutattam és szégyenkezhettem tájékozatlanságomon, mert több cikket találtam, ami fenti információt, ill. a táblaképek létrejöttének rövid előéletét, vagyis jobbára Szász Endre életútjának idevágó fejezetét ismertetik. Ezek szerint ismertek, fontos alkotások, azonban ennél lényegében többet nem írtak.

Ekkor fordultam a Hollóházi Porcelánmúzeumhoz, ahol nagy lelkesedéssel és segítőkészséggel találkoztam.
A 15,5 négyzetméter felületű táblakép keletkezésének körülményeiről megtudtam, hogy Szász Endre előzőleg Amerikában élt (ezt persze a cikkekből, ill. az Artportal ismertetőjéből is olvashattam), majd itthon egy véletlen hozta a porcelánfestés ötletét, amit a művész – felesége segítő támogatásával – fejlesztett. Az ezt követő éveket többnyire már itthon töltötte és némi keresgélés után a Hollóházán "fogadták be". Ekkor született ez a két táblakép is.

Mint művészetére általában, itt is igaz, hogy különösebb előkészület, vázlat és előmunkálat nélkül kezdett a munkához, fantáziájára támaszkodva. Az Életfa megformálása, a középen álló nőalak, a két oldalán érdekesen vonzó-taszító fejek formájába "átlényegülő" lombok, a meseszerű képződmények és alakok mind a művész végtelen fantáziájának szülöttei. Ami egyértelmű és kézzel fogható, a kép két szélén kristályosodik ki – meglehetős kontraszttal (egy épület – ahogy súgtak, a győri Városháza, ill. egy farkas formájában). Mégis a középen látható nő a legfontosabb, összefoglaló alak. Talán elmondható, lényegében egy Magyarok Nagyasszonya-látomás, mintha Mária ülne a középpontban, kezében a gyermekkel, feje körül buraként világos "dicsfénnyel", amiben nem más, mint a Parlament képe jelenik meg, mint egy korona. Így jutunk el az alcímként jelölt "Alkotmány" fogalmához Szász Endre víziójában (készült 1980-ban).

---