Megálltam az intézmény bejáratánál érdeklődni. Csak annyi tudomásom volt, hogy ez egy otthon. Gyorsan elvezettek az igazgatóságra, hogy ott érdeklődjek. A fényképezőgépem az autóban maradt, minden olyan gyorsan történt, aztán már nem volt kedvem visszamenni érte. Még jó, hogy nálam volt a telefonom, azzal készítettem pár fotót.
Megtudtam, hogy ez egy Batthyány uradalom volt, kastéllyal. Elmondták, hogy van egy egyszerű emléktáblájuk, le is fotózhatom, ha akarom, de más, szobor, ilyesmi nincs. Meg is találtam a szóban forgó emléktáblát, amelyiken csak pár mondat van. Aztán megláttam ezt az alkotást. Először azt hittem, hogy egyszerű fali dísz, melyet ajándékboltokban lehet kapni.
De az alkotói szignó nem hagyott nyugodni, hogy mégis valami portré lehet. Itthon a neten persze semmit nem találtam róla. Ekkor tettem fel a szignó képét a Köztérképre, és beindult a gépezet.
Kiderült, hogy Vera műlapjai között is van egy megegyező példány. Tehát legalább 2 létezik belőle az már biztos. Szerintem egyszerre készült belőle több.
A felállítás dátumára sajnos eddig sehol sem bukkantam rá, alkotó kilétével kapcsolatban is csak Vera műlapjára: https://www.kozterkep.hu/~/24699/Batthyany_Ilona_grofno_Budapest.html# tudok hivatkozni.
És akkor egy kis töri:
„ A vértanúhalált halt gróf Batthyány Lajos miniszterelnök özvegye, Zichy Antónia és családja 1858-ban költözött a Veszprém megyei Dáka községben található kastélyba. Az özvegy halála után fia Elemér örökölte a dákai kastélyt és birtokot, majd tőle vásárolta meg nővére, gróf Batthyány Ilona 1916-ban.
Gróf Batthyány Ilona két rosszul sikerült házasság, gyermekének elvesztése és a sok megpróbáltatás miatt a szegények felé fordult, támogatta cselédeit, alkalmazottait, jótékony egyesületekben vett részt. Cinkotán kórházat létesített, új épületet építtetett az egyesület által fenntartott árvaháznak. Dákán is nagyon népszerű volt, sokat sétált a faluban, részt vett a rendezvényeken, mulatságokon. Az első világháborúban részt vett dákai katonáknak öt-öt hold földet adományozott, majd kisebb földosztást hajtott végre a falubeli lakosság között.
Végrendeletében a kastélyt árva leánygyermekek otthonának létesítésére hagyta. Tervei szerint 120-150 teljesen vagyontalan 3-14 éves leánygyermek kapott volna otthont a kastélyban: „ A gyermekotthon elnevezés felejthetetlen jó édesanyám emlékére Batthyány Ilona grófnő – Antónia Gyermekotthona” legyen. A grófnő álma azonban nem valósult meg. A végrendeletet rokonai megtámadták, a per évtizedekig folyt. A kastélyt végül Veszprém vármegye vette meg és 1942. november 17-én írták át a megye nevére.
1949-ben szociális otthon létesült a kastélyban és az országban harmadikként nyitotta meg kapuit 110 fővel, mint vegyes profilú szociális otthon."
Ma értelmi fogyatékos és szenvedélybeteg lakói vannak az intézménynek.
Gróf Batthyány Ilonáról (1842-1929) pár sor: http://cinkota.hu/index.php/component/content/article/42-toertenelem/56-grof-batthyany-ilona-1842-1929.html

---