A Szkalnitzay Antal és Koch Henrik tervei szerint, 1870-73 között épült belvárosi Posta-palota évek óta üresen áll. A 2000-es évek közepéig működött főpostaként, azaz eredetileg mint "Főposta és Telegráf" hivatal. A műemléki védettség alatt álló épületet 2007-re éppen emiatt kívülről felújították.
(A második világháború után még le akarták bontani, szerencsére abból nem lett semmi.)

A három utcára nyíló hatalmas épülettömböt négy szoborcsoport díszíti, méghozzá a Párizsi utcai legeldugottabb oldalon. A homlokzat közepén álló, szépen kidolgozott nőalakokat, ha úgy vesszük, tulajdonképpen a postával kapcsolatos jelképeknek is tekinthetjük (kettőjükhöz mellékalakok is készültek).

Talán a legérzékletesebb mind közül az a figura, amely egy távirda-póznával a kezében éppen egy üzenetet vesz át a mellette álló ruhátlan fiútól, aki kezével jelzi, hogy súgni készül valamit. De a másik szélső szoborcsoport is hűen fejez ki egy, az eredeti funkcióra utaló mozzanatot: az itt álló klasszikus nőalak felé jobbról egy borítékot nyújtanak, miközben a bal oldalán görnyedő fiú pedig csomagokat cipel egy földgömb mellett. A középső magányos női figurák közül az egyik, mintegy női Hermészként (avagy a római mitológia szerint női Mercuriusként), vagyis az istenek hírnökeként, pénzeszacskót és egy kígyós jogart tart a kezében. Ilyen formán akár a postahivatalhoz kapcsolódó pénzügyi tranzakciókat is képviselheti. Másikuk kalapácsot és fogaskereket szorongat, ami talán a korszak ipari fejlődésére utal.

Az alkotó elképzelhető, hogy Josef Gasser, a korszak neves osztrák szobrásza volt, számtalan bécsi utca és épület díszítője, de mivel erre csak áttételesen lehet következtetni, nem tekinthetjük 100 százaléknak.

---