Mentem-mentem célom felé (a Fészek Klubba igyekeztem, a tervezett "vadászatra"), amikor a Dob utca körút felé eső részén az úgy 8 éve alapított szálloda udvarába benéztem. Ha benéztem, be is sétáltam, körülnézni. Messziről látszott a szökőkút, de az nem mondható a keresett stílusúnak, de soha nem lehet tudni, mi van még!?

Mekkora volt a meglepetés, amikor a kis hármast felfedeztem jobbra a pázsiton. Játszadoznak, ugrándoznak, nevetnek. A nagyobbak kezében könyv van – lehet hazafelé jövet/menet – bolondoznak egymást átölelve. Öltözetük, de frizurájuk is amolyan "békebeli" időket idéz, a középsőn még csinos kis kalap is van.

Engedélyt kértem a fotózáshoz, amit rögtön meg is kaptam. A baj ott volt, hogy kérdésemre, ki az alkotó, nem tudtak válaszolni. Persze, hogy nem, a recepción ilyesmit ritkán tudnak, tehát gyors telefonálás indult több irányba.
Közben egy udvarias kísérővel én megkörnyékeztem a lányokat és a lehetőségek szerint körbefotóztam őket. Persze, a szignót is kerestem, de nem találtam.
Finoman felvetettem, hogy attól tartok, nem örülnének, ha megkerülném a szobrot és a szépen karbantartott pázsiton mögéjük kerülve talán megtalálnám a keresett néhány betűt. Nem, nem örülnének.

Így elkezdődött a kálvária, címet-telefonszámot kaptam, a szálló valamikori tervezőjének elérhetőségét. Őt már másnap sikerült felhívnom, fel is vette – éppen külföldön volt.
Többször beszéltünk és ígéretét tartva érdeklődött, akinél lehet, de eredménytelenül. Újabb telefonszám..., a belsőépítész hölgyé. Ő is keresgélt, de végül feladta azzal, valószínűleg csak az első tulajdonos tudna választ adni, mivel akkor került a szobor a kertbe.
Biztos voltam benne, ez a nyomozás végét jelenti. Amit már akkor tudtam, mivel már a fényképezés napján megtaláltam a cikket: a szálloda első tulajdonosai ellen felszámolási eljárás folyt 2012-ben. Hogy a hotel most hogyan üzemel, annak nem jártam utána. Az én bánatom odáig terjedt, hogy senki nem tudott segíteni, hogy a bájos leányzók kinek keze munkáját dicséri.

Most, hogy a fényképekkel dolgoztam, de már fel is töltöttem őket, egyszer csak megláttam az egyik kislány szoknyája szélén egy, az anyagtól elütő "karcolást". Hogy hányszor végignéztem, kinagyítottam! Most meg is láttam: JF. (az évszámnak csak az első számjegyét látom). A továbbiakban a szoborkészítők jelzéstára volt segítségemre.

---