A síremléket felsőbüki Nagy Sándor (1808 - 1880) állíttatta elhunyt gyermekei számára.
A XIX. század első felében a szentimentalizmus, mint stílusirányzat nem csupán az irodalomban volt jelen, hanem a szobrászatban is. Az "érzékenység kultusza" különösen közel állt a síremlékművészethez. A lefelé fordított fáklya és a búsuló nőalak a korszak kedvelt motívuma.
A szentimentalizmusra jellemző a sírfelirat is:

"E sötét bolt rejti födve
Bimbajukban már letörve
Szívünknek zálogát.

Eltűnéstök itt kesergjük
Jó szülötteink, de reméljük,
Hogy a túlhon visszaád.

1851.

N.S."

Azt, hogy ki készítette a síremléket levéltári kutatással talán ki lehetne deríteni. Felsőbüki Nagy Sándornak a kor legkiválóbb szobrászaival is lehettek kapcsolatai. A család egy másik tagjáról, Felsőbüki Nagy Pálról pl. Ferenczy István készített mellszobrot.