Rajna György gyűjtésében, amiben Budapest díszkútjait rendszerezi van jó-néhány mazsola. A tematika hasonló az alap-katalógushoz, van némi átfedés is (ld. köztéri alkotások), de ezek, a főleg belvárosi udvarokban megbújó művek csak itt szerepelnek.
A bejutásban már van némi rutinom, bizalomgerjesztő mosollyal köszönöm meg a kaput kinyitónak, hogy beenged. Ha kérdezi, mesélek...

A Hild József által tervezett, ma műemléki védelmet élvező házba bejutni önmagában élvezet. A klasszicista lakóház, amely homlokzatát eklektikus stílusban alakították át, kiegyensúlyozott épület. Fabini Teofil János egyetemi tanár, a "szemészet atyja" számára épült – hirdeti egy tábla a kapu mellett.

A nőalak egyike azoknak az antik hölgyeknek, akik szépségükkel hozzájárulnak a pesti utcák és házak élhetőségéhez. Ez a példány csinosan, kecsesen áll a magas díszkút tetején. Igaz, kezéből eltűnt a fáklya, csupán csonkja látható, míg a kút kifolyója praktikus gumicsővel meghosszabbítva lóg... lehet, még vizet is szolgáltat szükség esetén.

Rajna György leírása szerint a díszkút kávája nem az eredeti, a kút új, vörösmárvány kávát kapott – gondolom úgy a 80-as években. Hibája – írja, hogy stílusában kevéssé illik magához a díszkúthoz, viszont ép. Én nem látom, hogy feltűnő lenne a stílusbeli eltérés.
A nőalak, így, jóval túl létezésének másfél évszázadán, kissé viseltes. Lehet, ez részben az anyag sajátja (amit Rajna bronznak jelez, de a Schlick-gyár vasöntő volt), de az biztos, hogy a kellő karbantartás hiánya is. Sérülése kevésbé látványos, mint a. Vörösmarty Ilona-díszkút nőalakján látható felületi hibák, de bizony az ember eléggé elszomorodik, ha belegondol, a karbantartásra itt sem jut.

---