A térkompozíció címe az alkotók tisztelgése Pauer Gyula előtt, az elpusztult „Híres Nagyatádi Pszeudo Fa” művére utalva. A bronzfigurák vastagsága 8-10 centiméter, mintázottak, de az arcuk és egyéb testrészeik nincsenek kidolgozva: úgy hatnak, akár az emberi sziluettek. A figurák magassága felfelé haladva csökken, az alsóké több mint két méter, a legfelső pedig már csak másfél méteres.
Az Építészfórum méltatása Sugár János és Bori Bálint szobrászművészek munkájáról:
„A Szolnoki Főiskolai aulájában a tervezett dombormű, a 10 emberi alakból formált gúla, mint a tér fókuszpontja, egyszerre ad konkrét és elvont látványt. Ezzel kiválóan beteljesíti hivatását, egyértelműen a felsőfokú oktatás jelképévé tud válni, ugyanakkor olyan sajátos kompozíció, mely különleges értéket nyújt az új intézmény […] számára.
Az emberi élet láncolatát és az összefogást szimbolizáló mű első pillantásra is könnyen értelmezhető, majd formavilágával, részletképzésével újabb és újabb jelentésrétegeket nyújt, melyek csak lassabban tűnnek elő a szemlélőnek. Ilyen elsősorban a magasságukban egyre csökkenő négy alak-sor által rajzolt összkép, valamint a valamennyiükön látható aranyozott körökből kirajzolódó szabályos háromszög »diskurzusa«. Mindehhez sok-sok további háromszög játéka adódik, melyek között vannak szabályosnak mutatkozóak és elrajzoltak egyaránt.
Egy újabb fontos motívum az egymásba kulcsolódó karok látványa, mely szintén fontos szimbolikus jelentéssel bír. A Főiskola tanítási programjában olyan szakok vannak […], melyek önmagukban is értelmezhetők úgy, mintha az emberi gúla által kifejezett kapcsolatrendszer, a társadalmi együttműködés megfelelői lennének, ám e szakok közösségének rendszere még sokkal jobban rímel erre az »összképre«.”

---