Kísért a zene! Alig két hete egy olyan zeneszerző és zenepedagógus – Ádám Jenő – szobrának avatásán vettem részt, aki Kodály mellett tanult és alkotott, egyben zenepedagógiai elveinek összegzője volt.
Ma Lajtha László (1892–1963) születésnapján a Kossuth-díjas magyar zeneszerző, népzenekutató fejszobrának avatása volt, aki kora két legnagyobbja, Bartók és Kodály mellett alkotott.
Úgy is mondhatni az ő árnyékukban munkálkodott, de ahogy elhangzott, nélküle nem lenne kerek a kor zenetörténete. Bartók szavait idézte a szónok: "Kodályon és Lajthán kívül nincs értékes zeneszerzőnk..."
Pályája több rétegű, zenepedagógus, zeneszerző és népzenekutató, míg úttörője a magyar ihletésű külföldi zenekultúra terjedésének, sőt az UNESCO-hoz kapcsolódóan kultúrdiplomáciai tevékenység is fűződik nevéhez.

A szobrász egy kicsit megkeseredett, megtört ember formált meg, aki látszólag beletörődött sorsába. Ez azonban nem így van.
Mellőzöttnek érezte magát, panaszkodott is – okkal, mert mellőzték, mint mondta, ellehetetlenítették, nem játszották műveit. Ő viszont akkor is az alkotó munkába "menekült", a "népzenében rejlő lelkiség, szellemiség" feltárásán,, továbbvitelén dolgozott.

Művei: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lajtha_L%C3%A1szl%C3%B3#Zenem.C5.B1vek

Írásai: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lajtha_L%C3%A1szl%C3%B3#Tudom.C3.A1nyos_m.C5.B1vek

A szobrot a Hagyományok Háza, a Magyar Művészeti Akadémia, a Lajtha László Alapítvány, a Fővárosi Önkormányzat és Belváros-Lipótváros Önkormányzata állíttatta Lajtha Ildikó, a zenepedagógus időközben elhunyt unokahúga, a Lajtha László Alapítvány alapítója kezdeményezésére.

---