Itt született Budatétényben, de gyökerei Erdélyből eredtek. Egykori iskolájában, a Budai Nagy Antal Gimnáziumban avatták fejszobrát halálát követő negyedik évben.

Takács Pál (1932–2000) mesterei Vilt Tibor, Schaár Erzsébet és Vén Emil voltak. A 2004-ben avatott szobor két évvel mestere, Vén Emil fejszobra elhelyezését követően került az iskola kertjébe. Az 1956-os emigrációját követően Washingtonban telepedett le. A négy évig tartó nehéz kezdett után lett önálló művész.
1990-ben a Magyar Nemzeti Galériában megrendezték első hazai kiállítását. "A 60-as évek elején főként magyarországi élményeiből, hazai motívumokból táplálkozott művészete. Ebben az időszakban expresszív hatású, figurális műveket alkotott. Érdeklődése azonban hamarosan az absztraktabb, geometrikusabb formatár felé mozdult..."
Grafikai munkákkal is foglalkozott, szobrászként is tevékenykedett, de nem állt távol tőle a murális művészet sem.
Tervei között szerepel, hogy ellátogat Erdélybe, "feltöltődni tájaink varázsával". Akkor azonban már beteg volt, majd halála megakadályozta ebben.

Az avatási ünnepséghez kapcsolódóan műveiből a gimnáziumban kiállítást rendeznek. Az avató ünnepségen Schrammel Imre Kossuth-díjas művész emlékezett rá és ajánlotta életművét.

Az előoldalon olvasható feliratból megtudhatjuk – szokásos életrajzi adatain kívül –, hogy a festő- és szobrászművész ebben az iskolában érettségizett, majd 1956-tól Amerikában élt.
A hátoldalon lévő felirat szerint a szobrot állíttatta barátságuk emlékére Pongrácz Ferenc és felesége.

---