„Szunnyadó” – így nevezik a gyűjtők gyűjteményüknek azt a darabját, melyet még nem sikerült beazonosítaniuk és így az eszmei és az anyagi értékét sem tudják felbecsülni. Egy ilyen évtizedekig szunnyadó szobrot szeretnék most bemutatni.
Már több mint 20 éve járok ki családommal rendszeresen a Fővárosi Vízművek békásmegyeri sporttelepére. Hosszú évekig a gyerekmedence mellett található kútszobornál volt a törzshelyünk. Egyrészt, mert így szemmel tudtuk tartani a kismedencében pancsoló gyermekeinket, másrészt pedig, ebben a szökőkútban hűtöttük a sört és az üdítőt. Tettük ezt anélkül, hogy felfigyeltünk volna az alkotás valódi értékére. Igaz, akkoriban más volt a környezete. Körbe volt ültetve tujákkal, így alig érvényesült. Ráadásul annyira koszos volt, hogy azt hittük, hogy ez is csak egy, a strandot díszítő kommersz műkőszobrok közül.
Ahogy telt az idő és a gyerekek nőttek, máshová tettük át a törzshelyünket, így az alkotás egyre inkább kiesett a látószögünkből. Amikor csatlakoztam a Köztérkép – születési nevén Szoborlap – mozgalomhoz, akkor sem foglalkoztam vele, hiszen már évek óta úgy tekintem rá, mint egy jobban sikerült, nevenincs műkőszoborra.
De telt-múlt az idő, és az én életemben is bekövetkezett az a korszak, hogy unokával járok strandra. Így megint közelebb kerültem a gyerekmedencéhez, és ekkor 20 év után, felfedeztem a SZOBROT!
Persze ehhez az is hozzájárult, hogy kivágták a körülötte lévő, igen csak megnőtt tujákat. Sőt, a szobrot is letisztították, így rögtön szembetűnővé vált, hogy ez komolyabb alkotás, mint a strandon található másik két műkőszobor. Gondoltam, itt az alkalom, hogy minden irányból kitapasztaljam a formáját, hiszen már nem akadályoznak ebben a tuják. Az állam is leesett, amikor megláttam a szignót: „Körmendi Frim J 1937”
Hogy került ide ez a szobor?
Ide a Vízmű békásmegyeri sporttelepére, ahol a 1970-es évek közepén, kommunista szombatokon, a munkaversenylázban égő szocialista brigádok építették lelkesen a medencéket, hogy a szakszervezet jóvoltából legyen hol ingyenesen strandolni a vállalat dolgozóinak és családtagjainak. Hogy került ide egy 1937-es Körmendi Frim Jenő szobor?
Már-már azt gondoltam, hogy ez a kérdés örökre megválaszolatlan marad, amikor eszembe jutott, hogy alig egy órával a nagy felfedezés előtt egy öreg szaki (továbbiakban: Öreg Szaki) azzal dicsekedett nekem, hogy ő 1965 óta dolgozik ezen a telepen és részese volt mindennek, ami azóta itt történt. Na, gondoltam, akkor jöhet a vizsgakérdés: hogy került ide egy 1937-es Körmendi Frim szobor?
Az Öreg Szaki nem jött zavarba: tudni vélte, hogy korábban, még mielőtt a Vízművek új székháza elkészült a Váci út – Dózsa György út sarkán, a Károlyi Mihály utca 12-ben volt a Vízművek székháza. Állítólag ennek az udvarán állt eredetileg a szobor. Amikor 1976-ban kiköltözött innen a Vízmű, akkor került a szobor a békásmegyeri sporttelepre. Amikor pedig 1976/77-ben a munkaversenylázban égő szocialista brigádok, kommunista szombatokon lelkesen építették a strandot, úgy döntöttek, hogy hasznosítják Körmendi Frim Jenő alkotását. Vasbetonból építettek egy szökőkutat és a tetejére helyezték a szobrot, melynek én – információ hiányában – a Fürdőző nő címet adtam. Hát így lett Körmendi Frim Jenő alkotásából kútszobor a Vízmű békásmegyeri sporttelepén. Legalábbis így mesélte ezt el nekem az Öreg Szaki. Aki nem hiszi, járjon utána!

Tanulság: Nézz meg alaposan minden szobrot, ami a közeledbe kerül!