Rohonc az 1500-as években került a Batthyány család tulajdonába. A következő évszázad első felében felépült várkastélyuk, amely 1945-ös pusztulásáig a település legjelentősebb épülete maradt. 1871-ig volt Batthyány tulajdon, akkor Szájbély Gyula vásárolta meg, aki 1906-ban a Thyssen-Bornemissza családnak adta el. 1933-ban, amikor Thyssen-Bornemissza Margit Batthyány Iván felesége lett, az épület gyakorlatilag visszakerült a Batthyányakhoz.
Batthyány (I) Ádám 1642 és 1653 között megbízást is adott Anton Butz kőfaragónak. 1651-ben ő készítette el a rohonci kastély címerrel díszített díszkútját is.
A kastély 1945 tavaszán leégett, falait lebontották, de a kút ennek ellenére (díszei nagy részétől megfosztva) ma is az eredeti helyén áll.
A Szájbély idejében készült leírások még a kastélyudvar pelikános címerrel díszített kútját említik. A kút Thirring Gusztáv 1928-ban kiadott kalauzában is szerepel:
a " loggiás udvaron kőkút van, melynek víztartóját fiait saját vérével saját vérével tápláló pelikán alakja (Batthyányak címere) koronázza". A harmincas években készült fotókon a címer már nem látszik. Ugyanakkor a közeli katolikus templom bejárata felett megjelenik egy szépen faragott, díszes, barokk Batthyány-címer, amely (szerintem) eredetileg nem volt ott. Lehet, hogy a kúton lévő címert rakták át oda?
Anton Butz-nak a korabeli forrásokban és a szakirodalomban több névváltozatával találkozhatunk - Antonio Puz, Anton Buzz, Anthony bucz, Butz Antal, stb. Olasz származású kőfaragó, a grazi kőműves céh tagja.

---