Egy ember drámai sorsa, valójában egy közösség ügye. 2011. szeptember 23-án meghalt az "Arc", egy pár nap alatt lezajlott szörnyű betegség, egy későn felismert agyhártyagyulladás, közvetlenül szívleállás következtében.
Mindenki ismerte őt, a kollégisták és a Bolyaisok is, bár ő maga nem tartozott utóbbiak közé. Gyorsan terjedt a hír a kollégisták körében.
"Arc ugyan nem volt Bolyais, de egy olyan személyiség volt, akit mindenhol szerettek. Ő mindenhova tartozott, igazi kolesz-személyiség volt...."

Az "Arc" halálát követő második évben bizottság alakult a Bolyai Club Kollégiumi
Alapítvány kezdeményezésére. A kitűzött cél, egy emlékhely létrehozása, egy művészileg igényes szoborral, elhunyt kollégájukra emlékezve úgy, hogy egyben egy közösségi helyet alakítanának ki, aminek költségeire gyűjtést is szerveztek. A szobor elkészítésére Mihály Gábor szobrászművészt kérték fel.
A javaslattal megkeresték az ELTE vezetését, közvetlen a Rektor Úrhoz címzett levelükben indokolták a javaslatot, kérték az egyetem és a kollégium támogatását. Ennek részletei olvashatók itt: http://bolyaiclub.hu/Bucsuzunk/Arc/arcszobor.pdf

A szobor megvalósult, az avatás megtörtént. A közösségi térnek szánt nagy területén áll a szeretetteljesnek ismert kolléga szobra. A hely nem egészen elhagyott, a terület elején egy padon több kollégista ült, beszélgettek.
A szobor kifejező. A leírásokból, az index.hu blogjában megjelent emlékezésekből tudni lehet, hozzá mindenki fordulhatott segítségért, munkáért, bármiért. Úgy képzelem, olyan volt a kollégisták között, mint egy szikla, mint ahogy a szobor "talapzata" és azzal egybeépített teste mutatja. A szeme sarkában a szarkalábakat az életkedv, a személyiségére jellemző mosoly szülte.

---