Éppen csak ránéztem a "Kézfogás" Európa Szoborpark honlapjára, annyit láttam, van újdonság, menni kéne. Útba kellett ejteni.
Meglepődve láttam, a szoborpark némi átrendezésen ment keresztül. Igaz van, "aki" a helyén maradt, de vannak költözők (a lapokon a helyleírások tehát változnak, nem is biztos, hogy nyomon követhetők).
Az előzetes informálódás felületes volt, mert pl. ez az alkotás sem szerepel azon a listán. Pedig kiemelt helyre került, mint ahogy megérdemli. Hazaérve találtam infót a helyi újságban, éppen csak annyi, hogy ez az alkotás is (társaival) látható lesz. A helyi televízió felvétele viszont azt mutatja (2. forrás), idén a magyar alkotások kihelyezése, avatása július 7-vel történt.

Ahogy megérkeztem és felmértem a helyzetet (ld. fenn), siettem felkutatni az újdonságokat. A második körön belül, a park, az újonnan érkező felé néz a szerelmespár szobra. Terméskőből kialakított "talapzata" rendhagyó, pusztán domb formára összehordott kövek, de innen készül röptéjére a szorosan összeforrt férfi és nő alakja.
"Repülő szerelmesek", vagy a szerelem maga (?) Egymásrautaltság, feltétlen bizalom, egység és szárnyalás. A két fiatal kitárt karral, éppen a földet (a realitást) elhagyva lendül a magasság felé. Én azt hiszem, párját ritkító statikai bravúr.

A szobornak előélete, vagy elődje van. Olvasom, ezzel a címmel a keszthelyi Balaton Múzeumban rendezett életmű kiállításán az akkor 70 éves művész már kiállított egy alkotást, készítésének dátuma 2005 (hely nincs megjelölve).
A művészről írták a kiállítás kapcsán: "... számára, minden szempontból, a legfontosabbak az emberi kapcsolatok. Plasztikái a legszélesebb körben és viszonylataiban bogozzák ennek a témának a szinte kimeríthetetlen érzelmi szövevényeit. Születéstől a halálig, a különböző életkor domináns érzéseitől a domináns kapcsolatokig. Így a férfi és nő közötti érzelmi és érzéki kötődéstől az anyaság variációiig, a szülők és a gyermek relációiig, a magány, a társkeresés, a remény és kiábrándultság viszonylataiig, kudarcaiig, az öregség keserű gondjaiig, a fajtánkra jellemző örömeinkig, kicsinyességeinkig, gyengeségeinkig, nemtelen indulatainkig aligha hiányzik valami Szabolcs Péter oeuvrejéből. Egy letisztult bölcsességgel szemlélődő művész tapasztalatai mindarról, ami az embert legközvetlenebb világában éri, érheti élete során. s mindezt három dimenzióban, a művészet csodálatos nyelvén, katartikus bűvöletével teszi elénk. Akár 20-30 centiméteres kisplasztikáiban, akár reliefben, vagy nagyméretű köztéri alkotásban valósul meg a művet inspiráló-éltető gondolat."

---