Borsos Miklós a közismert Petőfi-dagerrotípia nyomán készített bronz portrédomborművéből, ha jól számolom, ez a 10., a lapon látható példány, és egészen biztos vagyok benne, hogy fog még előkerülni belőle. Ezek nagy részét 1973-ban, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóján helyezték el, de Borsos készített belőle közel azonos változatot az ez utáni években is.

A sarudi könyvtár homlokzatán, a bejárattól balra látható példány, ahogy a voltaképpeni dombormű alatt jól kiolvasható, egyúttal emléket állít a "Petőfi Emlékkönyvtár 1973" mozgalomnak is, melynek során számtalan hasonló kis községi könyvtárat újítottak fel, emeltek, javították könyvállományát stb.; ez nem járt feltétlenül együtt a könyvtár átnevezésével is. Itt igen. Az épület 1970-ben épült, 1973-tól néhány éven át Petőfi Emlékkkönyvtár volt a neve, fénykorában 10 ezer kötetes állományt számlált. Ez mára 3500 példányra olvadt, a sarudi könyvtár ma az egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár fiókrészlege, maga az épület idővel művelődési ház lett, később az iskola része. Egykori szerepét, funkcióját, helyzetét átvette az innen nem messze újonnan felépült "közösségi ház", ami viszont nem azonos az egykor ezeken a helyeken divatos művelődési házakkal.

Sarud, ez az ezerötszáz lelket számláló kisközség egykor az ún. Kis-Tisza partján feküdt. Az 1970-es években a kiskörei vízlépcső megépítésével mesterségesen létesített Tisza-tó egyrészt megoldotta a település rendszeresen ismétlődő árvízgondjait, másrészt fellendítette a hely turisztikai életét, a tó nyugati partján fekvő falucska igen kellemes stranddal, kikötővel és az ezekhez kapcsolódó nyári vízi élettel rendelkezik.