A szobor eredeti címe, Lófékező. A Lófékező című, lenyűgöző szépségű, 1,5 –szeres életnagyságú lovasszobor eredetileg a Budavári Lovarda bejárata előtti sarkon állt, ifj. Vastagh György, kiváló szobrászművész élettel teli, gyönyörűen kidolgozott alkotása. 1901-ben került felavatásra. A Lófékező szobor ekkor már híres volt, mert egy fele akkora mása az 1900-as Párizsi Világkiállításon, több, más magyar művel együtt elnyerte a látogatók és szakértők tetszését, díjazásban részesült. A Lovarda díszes épülete 1889-1901-ig épült Hauszmann Alajos tervei alapján. A bejáratot díszítő impozáns szobor az építészeti terv részét képezte, mitöbb a szobor talapzatát és a leendő szobor méreteit híres építészünk álmodta meg. A Lófékező szobor a helyi publikum elismerését is kiváltotta. Azonnal megszerették. Nem csoda, mesterien kivitelezett, zseniális alkotás, kitűnő kompozíció, minden oldalról más és minden nézőpontból szép, tetszetős. A fő látószög szemből, kicsit jobbról nyílik. Összehúzott szemmel, nagy 3 szögű tömböt láthatunk, ennek belsejében egy másik háromszög alkotja a kompozíció közepét, melynek vonalát a ló izmos nyaka, a lovász férfi erős karja és a csúcsot a találkozásuk, a ló szájában feszülő a zabla adja. A Lófékező népszerűségét jelzi, hogy a Lovarda körüli területet a szoborról a köznyelv „Csikós udvar”-nak kezdte el nevezni… A Budavári Lovardát elsősorban ideológiai okokból az 1950-es években bontásra ítélték, mivel a régi, királyi, nemesi, polgári korszakra emlékeztetett puszta létezésével (a bontás 1954 és 1965 között zajlott). A lovarda bejáratánál álló, gyönyörű szobor fennmaradását átnevezésének is köszönheti. Olyan címet kerestek, mely a munkás-paraszt ideológiai vezetésbe kitűnően illeszthető, ezért a „Csikós szobrá”-nak kezdték el nevezni. A szobor címét új-régi helyére illesztésekor ideje lesz visszakeresztelni. Természetesen nem baj, ha a köznyelvben más elnevezések, nevek is megjelennek, hiszen az is élővé, érdekessé teszi az alkotást, továbbá az a történetének, történelmének része …