"Mátraszentimrén hűséggel őrzik annak emlékét, hogy Sík Sándor piarista tartományfőnök és költő 1949 és 1959 között nyaranta hosszú heteket töltött a faluban; ennek emlékére július 25-én felavatták Sík Sándor mellszobrát."

"Sík Sándor számos verse Mátraszentimrén keletkezett vagy ottani élményeit örökíti meg. 1983 óta nevét emléktábla őrzi a templom bejáratánál, most pedig az önkormányzat (a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával) fölállítatta a piarista költő mellszobrát, amely az őt ábrázoló első köztéri emlékmű. Sütő Ferenc szobrászművész alkotása a templomkertben található."

Ha az utcáról belépünk a templomkertbe, különleges hangulat fogad bennünket. A külvilágtól elzárt, harmonikus, mégis nyitott atmoszférát teremt az alkotás, ami teljes összhangban van környezetével. A posztamensen Sík Sándor Ments meg Uram! c. versét olvashatjuk, ami örök érvényű üzenetet fogalmaz meg, fejlődésre, nyitottságra ösztönöz.

Sík Sándor
Ments meg Uram!

A virágtalan, gyümölcstelen ágtól,
A meddőségtől, lanyhaságtól,
A naptalan és esőtelen égtől:
Ments meg Uram a szürkeségtől!

Édes az ifjak méntás koszorúja,
Fehér öregek aranyos borúja,
Virága van tavasznak, télnek:
Ne engedj Uram, koravénnek!

Csak attól ments meg, keresők Barátja,
Hogy ne nézzek se előre, se hátra.
Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,
Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!

Ne hagyj Uram, megülepednem,
Sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál.

Ha jönni talál olyan óra,
Hogy megzökkenne vágyam mutatója,
Kezem kezedben ha kezdene hülni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,

Ha elapadna könnyem a más bűnén,
A minden mozgást érezni ha szűnném,
Az a nap, Uram, hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!

---