A Margitszigeti Nagyszálló hosszú múltra tekint vissza. Építésének előzményeként fontos megemlíteni az 1867-ben fúrt kútból feltörő 43 fokos gyógyvizet, amire alapozva született meg a terv, ami az egész szigetre kiterjedt és amely részeként épült fel 1873-ra a szálló épülete is. A terv készítője Ybl Miklós építész volt.
A szálló az idők során több változáson esett át, miközben folyamatosan ki volt téve az árvizek fenyegetésének. A világháború okozta károk következtében meglehetősen nagy részét le kellett bontani, majd az 1966-os árvíz után az épület egy része beomlott. Ezt követően a teljes korszerűsítés mellett döntöttek, helyreállították.

A legutóbbi felújítás – kisebb rekonstrukciós munkálatokkal – 1985–1987 között történt. Ugyanakkor, ennek "hozadékaként" helyezték el az előcsarnokban, frekventált helyen, az építész domborművét is, Péter Ágnes alkotását.
A dombormű megállapodott korú férfit ábrázol: markáns férfiarcát szakáll övezi, csokornyakkendőt visel, öltözéke korhű. Kezében tervrajzot tart – talán éppen a szállóét. A portré alatti felületen az építész aláírása látható.

Ybl Miklós (1814–1891) építész, a 19. századi építészet emblematikus alakja, legfőképp a historizmus irányzatának képviselője. Nevéhez számtalan, kiemelkedő jelentőségű épület fűződik: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ybl_Mikl%C3%B3s#F.C5.91bb_m.C5.B1vei

---