2015. augusztusában 43. alkalommal rendezték meg a Tokaji Írótábort, http://www.tokajiirotabor.hu/aktualis/PROGRAM___TOKAJI_IR__TABOR_2015#tovabb ahol megemlékeztek többek között Nagy Lászlóról, aki ebben az évben lenne 90 éves, de sajnos a sors rövidre szabta az életét.
A korábbi hagyomány az volt, hogy az emléktáblán/domborművön kiemelték a személyhez kötődő legismertebb művét.
A Kossuth-díjas költőnk domborművén ezt nem láthatjuk, ezért én az egyik legismertebb, és számomra legkedvesebb versét csatolom a lapon a költő előadásában. https://www.youtube.com/watch?v=evruMWPRWcI

Pápán a Nagy László Kör a Kossuth-díjas költő tiszteletére 2008-ban emléktáblát avatott, melyen olvasható a költő egyik méltatása.

"Nagy Lacinak különös fénye volt. Az arcának, a tekintetének, a mosolygásának, a mozdulatainak. Ezt a fényt a feje feletti glória adta, aranyozta be vele lényét. Mint a szentekét. Mert Nagy László szent ember volt. Egyetlen mindmáig, akinek a nevét az írószövetségi választólapon szavazáskor nem húzta át senki. Ha valaki népi író-költő volt valaha is ebben az országban, hát Nagy László az volt. De én soha urbánusabb, entellektüelebb lélekkel nem találkoztam, mint ő. Lám, milyen jól megfér egyazon testben kétfajta lélek: és hogy a kétlelkűség is lehet egy, sőt három is lehet egy; miként az Atya, a Fiú, a Szentlélek is egy az Igazisten képében…" (Végh Antal)

És mit üzent nekünk Nagy László? https://www.youtube.com/watch?v=VZD-ahtExvE

Nagy Lászlóról: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_L%C3%A1szl%C3%B3_%28k%C3%B6lt%C5%91%29

---