Ha figyelmesebb vagyok, talán előbb kész ez a műlap, ill. nem kellett volna visszamenni Veszprémbe. A forrás cikk t.i. említi ezt az alkotást is, ill. jelöli a helyét. Ugyanakkor semmit nem mond a "formáról", ami itt igazán fontos. A hely "a galériával szomszédos tűztorony udvara"... amikor odaértem (és sajnos már a kiállítás nyitvatartási ideje végén) derült ki, hogy nekem ez mennyire ismerős, mivel a "maroknyi" acél tömb inkább a galéria mögött, a most ideiglenesen félreállított Osztott, ill. Áttört forma (érdekes, Ők is formák!?) című alkotások helyén áll (előző műlapját 2011-ben készítettem).

Egy kistesó! Lehet, már "csak" mázsában mérhető.. Itt elhelyezve azonban méretarányos, többnek, nagyobbnak nem lenne elég a hely.
A csak kicsit rendezetlen elemek csokra, /adott szögből nézve/ mint egy összefogott, álló gabonakéve (lehet, táncot jár a lemenő nap fényében) egyben a cégér funkcióját is betölti... Sajnos, kicsit eldugva.

Az biztos, végtelen variációs lehetősége adott az acél elemeknek. Már a nálunk bemutatott, a lapon látható formák sokszínűsége sokatmondó. Az átlagostól a gigantikusig, az egyenestől a hajlítotton keresztül a spirál formáig, a végtelen fogalmáig változó.
Mindez kisebb-nagyobb változtatásokkal, mintha csak a művész odébb mozdítana egy-egy szálat, elemet.

A kiállítás kurátora, Lukács Viola is felhívta a figyelmet Venet művei kapcsán a "véletlen és az esetlegesség szerepére", amik a művész mindig is foglalkoztatták.
Másrészt – idézet ugyanonnan, ld. forást is: " Bernar Venet megújulási készségével is kimagaslik kortársai közül, mellyel újra és újra definiálja magát és saját határait rombolja le."

---