A Bécs belvárosában, az Operaházzal szemben helyet foglaló területen Hotel Bristol néven 1892-ben indult meg a szállodai-vendéglátó tevékenység, a mostani szálloda helyén álló, a neves építész, Ludwig Förster tervezte ház megvételével. A soron következő években a szálloda a tömb többi épületét is sorra felvásárolta, 1913-tól kezdve pedig, Ladislaus Fiedler és Pietro Palumbo tervei alapján elkezdődött a mai, homlokzatát tekintve U alakú, a Mahlerstraßén kezdődő, fő tömegével a Kärtnerstraßéra néző és a Kärtnerringen záródó, fő homlokzatával az Operaház felé forduló épület kialakítása. Ennek során helyezték el 1914-ben Alfonso Canciani allegorikus féldomborműveit, hátsó nézetükből nem látható kis szobrait az épület hatodik szintjének vonalában, nagyrészt az ablakközökben, oly módon, hogy a főhomlokzaton 1-2-2-1 osztásban hat, a két mellékoldalon pedig 2-2 féldombormű kapott helyet (ezek azonban megismétlik a főhomlokzat egyik vagy másik figuráját). Mindegyik allegorikus figura gyermeket ábrázol, akik a gazdagság és a jólét valamelyik formáját jelenítik/testesítik meg valamilyen jellegzetes, mégsem feltétlenül a gyermekkorhoz kötődő tevékenységben. Azért is töltöm fel szívesen őket, mert témaválasztásukkal, megformálásukkal, nyílt meztelenségükkel és allegorizáló tartalmukkal nagyon tipikusan szecessziós szobrok.

A friuli származású olasz szobrász, Alfonso Canciani (1863-1955) a húszas éveinek elején költözött Bécsbe, ott végezte tanulmányait, és a századforduló kedvelt, sokat foglalkoztatott szobrásza lett, aki nem csak épületdíszítő munkákat, hanem szobrokat is, emlékműveket, portrékat készített, és nem csak Bécsben, hanem például Budapesten is. Az első világháború befejezése és a Monarchia széthullása után visszaköltözött szűkebb pátriájába, Triesztben évtizedeken át tanított, és túl a kilencvenen ott is halt meg.

Bristol néven több mint kétszáz szálloda működik ma is a világon (Budapesten, a Dunakorzón is állt egy második világháborús lebombázásáig), ezek azonban sohasem képeztek egységes szállodaláncot. A név azonban minden európai városban a szállodai vendéglátás legfelső, öt csillag feletti luxusát takarta. A Bristol szállók egyik gyöngyszeme hagyományosan a bécsi, ahol sokan mások mellett az Operaház közelsége miatt jó néhány komolyzenész szállt meg az idők folyamán, de a szálloda történetéhez tartozik például az is, hogy itt székelt 1945-től, a háború végétől 1955-ig, az Osztrák Államszerződés megkötéséig a szövetséges amerikai katonai parancsnokság.

---