"Újlipótváros, Budapest és Magyarország költőóriásának állít szobrot a XIII. Kerületi Önkormányzat..." olvasható az eseményfigyelő jóvoltából a meghívón (köszönet érte!). A szobor méltó helyen áll a mai naptól, a költőről elnevezett utca sarkán, közel egykori lakóházához.

Az avatás illő módon ünnepség keretében történt. A szomszédos általános iskola tanulói énekszóval (Radnóti megzenésített versei), később bájos, kis tánccal színesítették a napot.
Bevezetésként – mint ahogy a meghívón szereplő idézet is ezzel cseng egybe, Bálint András a "Nem tudhatom" című verset adta elő. Azt hiszem, érdemes elolvasni: http://epa.oszk.hu/01200/01245/00043/hti_0903.htm

A polgármester úr avatóbeszédében is elhangzott, a kerület meghívásos pályázatot írt ki a "Szoborállító program" keretében, amely eredményeként a megvalósítás lehetőségét Janzer Frigyes Munkácsy Mihály-díjas, érdemes művész készíthette el.
A szobor állításának, ill. annak kitűzött időpontjának aktualitása az, hogy 90 éve (1925), ezen a napon jelent meg Radnóti első publikációja (próza!) az Új Századok című diáklapban, aminek címe: Mi szeretnék lenni?

Az avatóbeszéd gondolatai mentén a hallgatóság végigkísérhette a költő életútját, ami tragikusan rövid volt ugyan (1909–1944), de ebből kb. 20 évet az Újlipótvárosban, a kerületben élt,, míg a legboldogabb nyolc évet feleségével, Fannival, a Pozsonyi út 1. számú házban töltötte.

Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő, a XIII. kerület díszpolgára, beszédében a költőről többek között csodálattal fogalmazta meg: "a legembertelenebb körülmények között megpróbált emberi hangot hallatni." Közben minden megaláztatás között lemásolta verseit és azokat rábízta Szalai Sándor szociológusra, aki a tragikus események után eljuttatta azokat Ortutay Gyulához. Mivel a költő notesze elázott, mégis fennmaradhattak az utolsó idők legszebb versei, amik között szerepel a "Levél a hitvesnek" is.

A szobor leleplezése után koszorúkat helyeztek el, és az egybegyűltek egy-egy szál virággal tisztelegtek a költő szobra előtt.

A hivatalos ünnep után egy TV-stáb interjút készített az alkotóval. Ebben elhangzott, a kerület kifejezett kérése volt, hogy Radnótit úgy ábrázolja, mint Újlipótváros polgárát, aki (életútja minden nyomasztó emléke ellenére) itt boldog volt.
A riport után bemutatkoztam és megkérdeztem a művész urat, miért választotta azt a pózt, ami némileg emlékeztet Varga Imre ismert alkotására. Válaszában elmondta, nincs egybeesés. Mesélt Fanni asszony naplójáról és egy könyvről, ami Radnóti összegyűjtött fényképeit tartalmazza. Ebben van egy fotó, ami Párizsban készült, ott támaszkodik hasonlóan valamihez. Azt is megtudtam, hogy a kompozícióban jelentősége van a kabátnak, ami utal hogy Radnóti személyiségére, aki egy örökké úton lévő, de legalábbis útra készülő ember volt. Másrészt mosolyt láthatunk az arcán (fenti kéréshez kapcsolódóan), amit szeretett volna mélyebbre, nyitottabbra formálni, de "nem sikerült" visszahúzta ebben a költő élettörténetének számtalan tragikus részlete.

---