Alkotásáról ezt írja a művésznő: "A könyvtár két szintjét olyan lépcsőfeljáró köti össze, mely 15-20 cm-re eláll attól az üvegfaltól, mely díszítésre várt. A lépcsőfeljáró több ablakot részben takar. Az üvegfal egész terjedelmében csak a lépcsőn le és föl közlekedő látogatók számára látható. Ez a rendkívüli tér, mely csak mozgás közben tárja fel az ablakok díszítésének egy részét, arra ösztönzött, hogy valami titokzatosat és jelképeset válogassak össze korábbi népművészeti gyűjtéseimből.
Mert mit is látunk a könyvtárban? Embereket, akiknek látható és láthatatlan tulajdonságaik vannak. Ezekről a látható és láthatatlan emberi tulajdonságokról szól az ablakon átjáró fény annak, aki ráfigyel. A díszítendő felület egyesíti a földszinti és első emeleti belső teret. Az építész osztotta fel ezt az üvegfal felületet tizenkét ablakra, négy szintet különítve el egymástól. Ez az ablakbeosztás adott lehetőséget arra, hogy bemutassam az egészséges ember tizenkétféle adottságát rejtett, jelképes formában. A négy szintre tagolt teljes üvegfal azt is megengedte, hogy az ember testi, lelki, értelmi és szellemi adottságát külön mutassam be. Az eredeti népművészeti ábrázolásokat tükör használatával komponáltam meg úgy, hogy végül minden ablak önálló üzenetet hordoz.
Olyan világábrázolás lett minden ablak és az együttesük, melynek értelmezése akár meditációs kisérletté is válhat. Természetesen mindenkinek mást és mást mesél ez az üvegfal."

---