A magyar születésű amerikai fizikus mellszobra természetesen szintén helyet kapott a sorozat alkotásai között.

Wigner Jenő (1902–1995) a budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanult. Kémiából 1925-ben doktorált, majd több német egyetemen, így 1928-30-ig a Technische Hochschulén tanított. 1930-ban meghívták Princetonba, ahol innentől kezdve – néhány rövid megszakítással – dolgozott.
"Meghatározó szerepe volt az atombomba kifejlesztésében. Egy évvel a neutron felfedezése után, 1933-ban írt tanulmányában megmutatta, hogy a neutronok és a protonok között ható erőnek nagyon rövid hatótávolságúnak kell lennie. Kimutatta azt is, hogy a magerők függetlenek az elektromos töltéstől".

1963-ban – Maria Goeppert Mayerrel és J.H.D. Jensen-nel megosztva – kapta meg a fizikai Nobel-díjat "az atommag és az elemi részecskék elméletéhez adott hozzájárulásáért, elsősorban az alapvető szimmetriaelvek fölfedezéséért és alkalmazásáért".
Wigner tudományos tevékenysége során fontosnak tartotta, hogy az atomenergiát békés célokra használják. Tevékenységéért az USA Atomok a Békéért díját is megkapta.

A tudós nem szakadt el szülőföldjéről, többször látogatott haza. 1982-ban meglátogatta a paksi atomerőművet is. Egy későbbi alkalommal hazai kitüntetésben is részesült.
Születésének 100. évfordulóján gyakorlatilag világszerte megemlékeztek róla: az Amerikai Fizikai Társaság, az Európai Fizikai Társaság, valamint az Eötvös Loránd Fizikai Társulat is ünnepi ülésszakot tartott.

---