Udvard ősi egyházas hely, amelynek Szent Márton tiszteletére szentelt templomát már 1074-ben említi oklevél.

Az 1307 májusában itt rendezték meg azt a zsinatot, amely egyebek mellett az Úrangyala imádság végzésének módjáról is rendelkezett. Ettől az időtől kezdve szólal meg a Máriát köszöntő imádság idején a harang. A régi templom és a hozzákapcsolódó kolostor a török időkben elpusztult, de romjai még a XIX. század elején is láthatóak voltak. 1855-ben Majthényi Adolf udvardi plébános kezdeményezte Scitovszky János esztergomi érseknél, hogy az Udvard melletti "Szent Márton halmán" kálváriát és emlékhelyet építsenek. Szcitovszky támogatta az elképzelést, bár Majthényi terveit kissé túlzónak találta. A nagyszabású munka 1856-ban kezdődött el. (Ebben az évben készült el az esztergomi bazilika.) A korábbi "alaktalan" kis domb helyére 14.000 szekér földet hordattak, így jött létre a mai kálváriadomb. A templom felépítésére anyagi okok miatt nem került sor, csupán egy kisebb kápolna készült, amelyet a régi templomra emlékezve Szent Mártonnak ajánlottak. A Kálvária felszentelésére 1860-ban 40.000 hívő jelenlétében került sor.

Az udvardi kálvária több részből álló emlékhely-együttes:
- Kálvária-kereszt
- Keresztút, 14 stációval
- Harangtorony
- Díszlépcső, szobrokkal,
- Szent Márton kápolna
- Immaculata-szobor, stb.

A domb középpontjában álló keresztnek és a haranglábnak itt a máshol megszokotthoz képest új és speciálisan helyi funkciója is van. Ez az Úrangyala harangszó emlékhelye.

A kereszt főoldalán Scitovszky János érsek címere látható, a talapzat három oldalán az alábbi feliratok olvashatók:

„Itt hol Atyáink Szent Zsinatja Nagy Asszonyunk tiszteletére az Angyali-Üdvözletre harangozást Országos szertartássá szentelte. Térdre omolva Szívből hangoztassuk: Üdvözlégy Mária!!!"

„Az örök Atyának Fölfeszített Szent Fiának Imádásául Papsága ötvenedik évében MDCCCLIX November VI. tartatott Aranymise áldozata ünnepének Emlékéül Nagykéri Scitovszky János a Római Sz. Egyház Áldozár-Bibornoka, Magyarország Herceg-Primása És Esztergomi Érsek Állítá és szentelé e keresztet — Nem nekünk Uram! Nem nekünk, hanem szent Nevednek!"

„Oh tik mindnyájan, kik általmentek az úton, figyeljetek és lássátok, ha van-e fájdalom mint az én fájdalmam". (Jeremiás próféta).


A keresztet Rumpelmayer Alajos / Alois Rumpelmayer / Alojz Rumpelmayer (1823. IV. 23. - 1882. XII. 28.) pozsonyi szobrász, kőfaragó készítette. A Rumpelmayer család tagjait tagjait generációkon át Pozsony sikeres kőfaragóiként tartották számon, akik díszítőszobrászati munkákat és templomi szobrokat is készítettek. Rumpelmayer Alajos apja (Johannes Rumpelmayer) és nagyapja (Martin Rumpelmayer) egyaránt szobrászok voltak. Testvére, Rumpelmayer Viktor (1830 - 1885) és fia Fritz Rumpelmayer (1855 - 1916) ismert építészek.

---