A Nyugdíjbiztosítási Székház egyik ügyfélszolgálati aulájában található Weis István bronz mellszobra.
Weis István (1889 – 1973) szociológus, egyetemi tanár, a Belügyminisztérium, majd 1920-tól a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium főtisztviselőjeként dolgozott. 1933-36 között az OTI (Országos Társadalombiztosító Intézet) vezérigazgatója volt. Onnan 1936-ban nyugdíjazták. Társadalmi, közigazgatási és szociálpolitika kérdésekkel foglalkozott.
1945 tavaszán internálták, mert ahogy önéletrajzában írta „túlságosan jobboldaliak voltak előadásai és az ifjúságot is úgy nevelte”. Az év novemberében felmentették. 1949-ben a bernátkúti kényszermunkatáborba került. Majd „a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés előmozdításának bűntette és folytatólagos izgatás” vádjával 1954-ben a másodfokú ítéletben hét év börtönre, a közügyektől 10 évig való eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A börtönbüntetésbe beleszámították az internálásban eltöltött időt, így 1954 végén szabadult.

Weis István legfontosabb munkái: A mai magyar társadalom; Hova? A magyar jövő útja; A magyar falu; Hazánk társadalomrajza.

---