Varga Imre bronz-krómacél alkotása a Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centruma előtt áll (a Klinika főbejárata).
A szobrász kompozíciójának elöl álló szoboralakja Sántha Kálmánt ábrázolja. 1903-56 között élt. Kiváló agy- és idegsebész volt, aki 1944-ben már dékánja volt az egyetemnek. Elsők között kapta meg a Kossuth-díjat. A Rákosi- korszak alatt nem támogatta az egyetemen a katonai oktatást. Ezért megfosztották Akadémiai tagságától, és Balassagyarmatra helyezték. 1956-ban rehabilitálták, és helyezték vissza Debrecenbe. De ez a lépés az akkor már súlyos beteg emberen nem tudott segíteni, és még abban az évben meghalt. Nyughelye a köztemető díszsírjai között van, közvetlenül a Krematórium előtt.

Ezen a helyen régebben Tisza István szobra állt, 1926 óta. Azt a szobrot 1945-ben eltávolították. A talapzat az 1970-es évek elején még ott volt a Klinika előtt. Később, 1984-ben helyezték ide ezt a kompozíciót.
Amikor az ezredforduló vége felé szóba került a Tisza István-szobor újbóli elhelyezése; volt olyan ötlet, hogy visszateszik az eredeti helyére. Később ezt elvetették, és a Tisza István-szobor most alig húsz méterre van ettől az alkotástól (vagyis eredeti helyétől). A lektorátus, és az alkotó sem egyezett bele ennek az alkotásnak elmozdításába.

Sok debreceninek fogalma sincs arról, hogy valójában kit, kiket ábrázol ez a kompozíció. Igazából csak két orvos alakját látják.
Sajnos egy forgalmas buszmegálló van közvetlenül előtte, meg egy taxiállomás. Rálátás szinte egyetlen pontról sincs. Világítás úgyszintén semmi.

A linken részletesebb életrajz dr.Sántha Kálmán professzorról: http://www.deoec.hu/hirek.aspx?&nid=5429

Tünde, a leírásban (vagy annak korábbi részében) van egy kis hiba, ami a Wikipédiáról kezdett terjedni, s egyre több helyen látom. A szobor szempontjából nem túl lényeges, Sántha és a kor szempontjából annál fontosabb, ezért helyesbítem.
Sántha karrierjét nem a katonai oktatás ellenzése törte derékba, s nem is az, hogy minden politikai jellegű pozíciójáról lemondott, hanem egy feljelentés. Egyik előadásán arról beszélt, hogy elmebetegségre hajlamosíthat a nagy fizikai vagy szellemi megerőltetés, ha kényszer vagy fenyegetettség hatására történik, avagy ha valamilyen negatív érzelem (félelem, szorongás stb.) társul hozzá. Ennek kapcsán egy mellékmondatban megemlítette: a sztahanovista munka is lehet káros, ha negatív emóciókkal társul. A Sztahanov-mozgalom bemocskolása volt tehát a vád ellene az Akadémia Orvosi Osztályának 1951. június 1-jei, a jegyzőkönyv alapján dermesztő hangulatú ülésén. Példát akartak statuálni, "a statuálás [volt] a lényeg" -- hogy egy klasszikust idézzek. Súlyos és tendenciózus vádakat fogalmazott meg itt ellene az Akadémia akkori (1970-ig) elnöke és az osztály egy másik tagja is, aki később (1988--1989-ben) a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának utolsó elnöke lett.