A patkó alakban kialakított parkok sora északi irányban a Zrinjevac térrel záródik. Ennek déli vonalán mellszobrok sorjáznak, amik mellett tavasszal kissé fájdalmas volt elrohanni és veszni hagyni őket. Most – némi szervezéssel – önállósítottam magamat, így volt időm fényképezni itt is.

A prominens személyiségeket ábrázoló szobrok sorát Ivan Mažuranić, azaz Mazsuranics Iván (1814–1890) nyitja, aki horvát költő és államférfiként ismert, de életének temérdek szála kötődik Magyarországhoz.
Kezdődik, hogy Novi Vinodolskiban https://hu.wikipedia.org/wiki/Novi_Vinodolski született, ami történelme során gyakran volt része a Magyar Királyságnak. Ez a 19. század elején éppen megtörni látszott, de a Magyar tengermellék részeként gyorsan visszakerült Magyarországhoz.
Mažuranić tanulmányait Fiuméban kezdte, majd Szombathelyen filozófiát tanult, így a magyar nyelvre is szert tett.
Életét érdekes módon szövi át a költészet, ami iránt már ifjúként vonzalmat érzett és a politika – utóbbi révén több hivatala is volt.. 1848-ban röpiratot írt A horvátok a magyaroknak címmel, ebben "a horvátok politikai törekvése és követelései mellett lándzsát törve, elmés apológiát írt a szabadság, egyenlőség és testvériség mellett" (ami olvasatomban a magyarokkal szemben negatív politikai állásfoglalást jelenti).

Mint költő, nem volt különösebben termékeny. Fő műve egy eposz (1844), amit a horvát irodalom legkiválóbb remekműveként tartanak számon, számos nyelvre, magyarra is lefordították. A hőskölteményről írják: "..egymaga elégséges arra, hogy szerzőjének nemcsak a horvát, hanem a világirodalomban is halhatatlan helyet biztosítson." (Ezen felül valahol olvastam, hogy őt tartják a horvát Goethe-nek.)

Mazsuranics szerepel a Pallas nagy lexikonában http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/069/pc006925.html#8 (bár itt, mint horvát költő), de Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című munkájában is (1891) http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/m/m15709.htm

---