A Városi mozgó színházban 1913 novemberében tartották az első filmvetítéseket. A vidék akkori legnagyobb filmszínháza ifj. Eckert József temesvári építész vezetésével épült, Mende Valér terveinek a felhasználásával. A homlokzatán négy oszloppár fölött elhelyezkedő timpanon fölött a mozizásra utaló dombormű díszítette az épületet, amely valószínűleg az 1935-ös átalakítás folyamán tűnt el. Jelentős átalakulás történt még az 1968-as felújítás során is, amelyről emléktábla is készült.

Olyan szerencsém volt, hogy kamaszkorom egybeesett a mozi fénykorával. A múlt század ötvenes, hatvanas éveiben, a Tv és házimozi még nem zavart be a mozi világába. Ebben az épületben volt szerencsém átélni sok-sok olyan döbbenetes erejű film által nyújtott élményt, ami semmi mással nem pótolható. A Városi Mozi aztán a kilencvenes években hanyatlásnak indult, 1999-ben bezárták, majd 15 évig egyre jobban lepusztult az épület.

A felújítás 2014-ben indult meg, kezdetben rövid befejezési határidő volt kilátásban, az épület lecsupaszítása után azonban feltárultak a szerkezeti tartóelemek súlyos hiányosságai, és ennek kijavítása sokkal hosszabb időt vett igénybe, mint az eredeti tervekben gondolták, természetesen a költségek is arányosan növekedtek. Végül 2015. szeptember 21-én újra megnyitotta kapuit a közönség előtt az egykori Városi mozgó színház. Funkciója azonban megváltozott, és Turisztikai Központ néven multifunkcionális rendezvényeknek ad teret, itt működik a Kelemen László Kamaraszínház, és itt rendezik be az európai szinten egyedülálló, több mint kétezer darabot tartalmazó Leskowsky Hangszergyűjteményt.

Az építkezés befejezését türelmetlenül vártuk, és közben reménykedtünk, hogy talán az eredeti dombormű díszítés is visszakerül a timpanonra, ez azonban hiú reménynek bizonyult. A közhangulatot igencsak felpaprikázta Ulrich Gábor képzőművésznek az „Élet a régi Kecskeméten” facebook-csoportban posztolt vicces álhíre, miszerint a 12. számú képen látható kecskefejű Szfinx-szobrot helyezték el a bejárat mellett. Ezt többen komolyan vették, és felháborodott megjegyzésekkel követelték, hogy távolítsák el, mások sajnálkozva közölték, hogy elmentek megnézni, és nem találták a helyén. A kedélyek a mai napig sem csillapodtak le, még mindig akadnak olyanok, akik bedőlnek az ilyen álhíreknek.

---