Ez az alkotás egy nagy acéllemezen fél lábon álló rozsdás figura. Egy kor és nem nélküli filigrán emberre hasonlít. A rozsdásodást nem az idő okozta, a mű kezdetben is ilyen volt.
Simonffy Szilvia:"Rágott testű Vasfigurája nemétől és identitásától megfosztott lény, a tragikusan letűnt idő szobrászi megfogalmazása, melyből árad a magány és az elhagyatottság. Drabik István szobrain a rozsda rendkívül kifejező momentum. A művész ránk bízza, hogy eldöntsük, vajon természetes korrózió vagy szándékosan roncsolt felületek szemlélői vagyunk-e."

---