Gyuláról Kecskemétre utazva Dévaványa nem esik a legrövidebb útvonal közelébe. Ezt a kis kitérőt mégis bevállaltuk, hogy felkeressük ezt a furulyás, kalapos bronzszobrot. A Dobozon talált „Furulyázó pásztor” című alkotás utáni kutatás során vettem észre, hogy Dévaványán is áll Mészáros Attilának egy hasonló jellegű műve. A kettő között az a lényegi különbség az, hogy míg a dobozi szobor egy általános népmesei pásztorembert ábrázol, addig Dévaványán egy helybéli születésű, ismert népművész van megformázva.

Dévaványa központi területe nem túl nagy, ezért úgy gondoltam, hogy a főutcán sétálva előbb-utóbb megtalálom a keresett szobrot. Nem így történt, de szerencsére a telefonom képernyőjére tudtam varázsolni a szoborról a neten található képet, és ez alapján kezdtem érdeklődni a járókelőktől, de a helybéli lakosok nem tudtak felvilágosítás adni. Végül a könyvtárban felismerték, hogy a múzeumkertben kell keresni a népművész portréját.
A múzeum pedig a Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjteménynek helyet adó épület. Itt tudtam meg, hogy Kádár Ferenc 1891-ben született Dévaványán, és itt élt egészen 1983-ban bekövetkezett haláláig. Az egyszerű pásztorember kiválóan játszott a népies fúvós hangszereken, a nádsípon, furulyán, (itt hallható:https://www.youtube.com/watch?v=2I2R18-knos ) klarinéton, tárogatón, de tudott hegedülni, szépen énekelt, és a fafaragást is mesteri módon művelte. Az ötvenes években országszerte ismerték, szerették, Kodály Zoltán is járt nála, Isten áldotta tehetségnek nevezte. 1953-ban a Falurádió riporterének a mikrofonja előtt Lehel kürtjét is megszólaltatta. Ez a művelet azért sikerült, mert észrevette, hogy a kürt palástján repedések voltak, ahol elszökött a hang, és ő ezeket a repedéseket kályha-samottal és méhviasszal tömte be. 1958-ban elsők között kapta meg a Népművészet Mestere címet. A mesterség értékeit nemzedékeken keresztül megőrizték a leszármazottak, ma élő dédunokája birtokában van a hangszerkészítés és megszólaltatás ősi tudásának.

A múzeum kertjében álló szobrot eredetileg köztérre szánták, de aztán végül mégis a védettebb elhelyezés mellett döntöttek, hiszen a múzeum kapuja napközben minden jószándékú érdeklődő előtt nyitva áll, és bárki szabadon megtekintheti az alkotást.

---