"A köztéri munkáknak egyébként is kell a külső, nagy, tágas tér, a természet, hogy az ember a léptéket megérezhesse. Így készült a Menyasszony, pontosan úgy, ahogyan mondják: „mint egy menyasszony”, tizenkét esztendeig faragtam ezt az archaikus mosolyú palóc leányalakot. Carrarai márványból, bazaltkockákból épített menyasszonyi láda tetejére állítva Parádfürdőn a szanatórium parkjának lakója. Egy kis fenyves a háttér, s mögötte bővizű patak folyik. Ez Károlyi Mihály birtoka volt egykor, én pedig elképzeltem, hogy itt sétálgathatott Andrássy Katinka, a szépséges, fiatal, extravaganciára hajlamos grófnő. A másik Katalin, Keszthelyi, a lektorátus igazgatója nem sürgetett, csak jelezte: már éppen két tanácselnöknek járt le a mandátuma, s végül az első polgármesternek jutott osztályrészül, hogy a szobor avatásának örvendhessen."

Kő Pál szobrászművész szavai Szatmárcsekén, 2002. január 20-án hangzottak el.

---