Amikor szembesültem ezzel a monumentális domborművel, csak ámultam. Ámultam és gyönyörködtem... miközben nem győztem kerülgetni az elé helyezett beültetett óriás-növényeket (miért? nem értem). A fényképek tehát nem adhatják vissza a alkotást.
Mit nem adnék egy olyan fotóért, ami a teljes domborítást mutatja, ha látható lenne a felső sáv, ill. átlátható az egész. Hiszen így nehéz megérteni, csak benyomások vannak, kérdések keletkeznek erről a nagyon átgondolt, mélyről jövő, őszinte alkotásról, aminek komoly üzenete van.

A helyszín: az otthon megnyitásakor (ekkor került ide a dombormű is) még Rózsa Ferenc Veteránotthon, ami mára Idősek Otthona lett, a Fővárosi Önkormányzat felügyelete alatt. Róluk: https://www.idosekoldala.hu/otthonok-klubok/ad?id=otthona,33:budapest-fovaros-onkormanyzata-idosek&cid=0
Az alkotás témája: ld. címben, méretei lenyűgözőek: magassága legalább 4, szélessége legalább 6 méter. Elgondolni sem tudom, hogy jöhetett létre!

Ahogy látom, középen szinte egy vonal választja ketté az alkotást. Alulról indulva, itt egy szerelmespár egy fa mögött bújik össze (mögöttük néhány épület látszik). Mellette a mindennapi élet is megjelenik: egy nőalak nővények/búza között, kezében egy sarló... . Innen felfelé szinte egyenesen vezet egy keskeny sáv/, melynek felső kis zugában bújik meg egy fiú és egy lány. Itt nyugalmat és kiegyensúlyozottságot érzek – a mérleg nyelve.
Ennek két oldalán emberek tömegei, többnyire szinte megállíthatatlan mozgásban. Éppen csak a bal oldalon fejjel lefelé, a másikon lábukon szökellve. Itt-ott felbukkan egy-egy motívum, ami "kilóg".

A valós középvonalon egy sziklán álló férfi zászlót lengető alakja, felette a nap sugarai madarakat vonzanak.
A baloldal alakjai fejjel lefelé lebegnek. Felfordult világ, minden a feje tetején. De miért látom ott a magyarok mondájának csodaszarvasát (harccal/háborúval indult történelmünk)? Felette ugyancsak egy mondai utalást vélek megjelenni, talán a nap és a hold jár táncot kézen fogva.
Ezen az oldalon látható egy fekvő férfi, egy elhagyatott kocsin fekszik, úgy látom: halott. Mégis ugyanezen az oldalon egy galamb is helyet kapott, igaz, elég szárnyaszegett, lehet egy elszálló lélek, pedig az ember a "békét" keresi.

Csupa kérdőjel, csupa talán. A jobb alsó sarokban mégis ott a kulcs:
"Az őrjöngés elég volt:
fogd jó munkára agyadban a tébolyt!" (Szabó Lórinc)

Újabb talány: a vers eredetijében egy betű eltérés van. Ez is üzenet?
A teljes vers megfontolandó (de itt még mindig csak részlet):

"Szavakkal nő a gyász, szavakkal enyhül.
A valóság csak egy darabig az.
Mit a tudat befogad mind igaz,
s szempontja válogatja, hogy mi ferdül,
mi egyenes. ...
...Az őrjöngés elég volt:
fogd jó munkára agyamban a tébolyt!"

Az egész vers (ne hagyd ki!): http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/SZABOL/szabol00154/szabol01618/szabol01618.html

Az alkotóval 2015. februárjában interjút készítettek lakóhelyén abból az alkalomból, hogy Pro Cultura Újbuda díjjal tüntették ki. https://www.youtube.com/watch?v=mrM-9BDzs2g A felvétel alatt elő-előbukkan egy fotó erről az alkotásról. Mesél is róla, magyaráz, de a hang másról szól. Mit nem adnék, ha hallhatnám azt néhány szót!

---