Ebben az évben már másodszor rendezték meg a Színes város Budapest Fesztivált. A cél, színesebbé tenni a várost, felvenni a harcot az elidegenítő szürkeséggel szemben.
Mint olvasom, a mozgalom, pontosabban az ötlet nem új-keletű, Vasarely 1983-ben megjelent Színes Város koncepcióján alapul, "a művészet vonuljon ki az utcára, a közterekre, és az emberek ne csak a galériákban találkozhassanak képzőművészeti alkotásokkal".
Érdekes gondolat ez itt, ezen a lapon, minden esetre okot ad a művészet, itt az adott művészeti ág átgondolására (így és ezt gondolta vajon Vasarely? Ld. https://www.kozterkep.hu/artpieces?artist_id=1761 ).
Én eredetileg úgy értelmeztem, a mozgalom célja az elhagyatott tűzfalak színesítése, de – mint látjuk – kitörtek az eldugott szürke területekről és birtokba vették a valós köztereket, amihez hivatalos támogatókat tudhatnak a maguk mögött.Eddig 15.000 négyzetméter falfelület "kiszínesítéséről" számolnak be úgy, hogy – ahogy magukról írják: "a graffiti fogalmával kapcsolatban kialakult torzképen is változtatni kívánunk valódi művészi értéket közvetítő festményekkel, melyek reflektálnak napjaink eseményeire..."

Az biztos, hogy ez az alkotás igencsak szembetűnő helyre került. A több oszlopon végigvonuló képsorozat egy történetet mond el.
Előzmény: az Argentinából ideérkező művésznőt azonnal a Balatonra vitték, hogy insprációt szerezzen. A téma tehát adott volt, egy Hungaricum (itt a Balaton) köré fonni a történetet.
Az AnimaltoLand nevet használó művésznő ismert animációs figuráit helyezte a történetbe, miközben az átlátszó betont (magyar találmány) is felhasználta. Az elképzelés szerint a szereplők egy ötlettől indíttatva elhatározzák, hogy elmennek a Balatonra, ami teljesül is (a kisebb a nagyobb vállán utazik). Végül feltűnik a tó az elmaradhatatlan hattyúkkal. Az utolsó oszlopon a két jóbarát békésen üldögél egy stégen.
A történet elején a figuráknak csak a sziluettje látszik, a beteljesülés felé haladva töltődik fel színnel az "álomkép", a szereplők valós figurákká válnak

---