A Bosnyák téri Páduai Szent Antal plébániatemplom előélete a századfordulóra (1902) nyúlik vissza. Az első, un. kistemplom, az ideiglenes plébániatemplom alapkövét 1922. június 25-én rakták le, amit kb. egy év múlva szenteltek fel.
A most ismert templom tervezője Rimanóczy Gyula volt, tervét már 1941-ben elfogadták, sőt az alapkőletételre és annak megáldására is sor került még abban az évben. Ezt követően a templom lényegében két év alatt megépült, befejezése mégis 1946-ra esett, az-év augusztus 18-án Mindszenty József hercegprímás áldotta meg. Ezzel megépült Budapest második legnagyobb temploma. A korábban használt átmeneti templomot 1957-ben bontották le.

A második kápolnában (amit számomra meglepő módon megnyitottak, vagyis itt egy új bejárat és elég nagy forgalom van) helyezték el a Pietà-szobrot.
Az ábrázolás: „A fájdalmas anya”, a klasszikus, michelangeloi megfogalmazásban készült, ahol Mária siratja az ölében tartott, keresztről levett fiát, Krisztust.

A téma, a gyermekét sirató, fájdalmas anya a zenében: Stabat Mater. Számtalan oratórikus megfogalmazása közül számomra a legkedvesebb – legfájdalmasabban szép – Vivaldi műve: https://www.youtube.com/watch?v=dGwvKU4_vaw

---