1747-ben Tiszabercelen született Bessenyei György a magyar felvilágosodás írója, költője és gondolkodója.

Tiszabercelen - a szülőházában - ma emlékkiállítás mutatja be Bessenyei György életútját és irodalomtörténeti jelentőségét.

Az udvari ablakok melletti falra függesztett márványtábla a Bessenyei Kör jóvoltából 1923 óta hirdeti a nagy költő emlékét. A rajta szereplő versidézet Vietórisz Józseftől származik:

„Új idők, új eszmék tüzes harsonása,
Innen indultál el új honfoglalásra;
Rozsdás kard helyébe fényes tollat vettél
Keletről nyugatra bölcsen vezérlettél.
Műveltségünkhöz, mit száz vihar hányt-vetett,
Te hordtad az első faragott köveket;
Tied az úttörés minden árnya fénye:
Szabolcs daliája, Bihar remetéje.”

"1765. június 8-ától Mária Terézia frissen felállított magyar testőrségében teljesített bécsi szolgálatot. Mária Terézia udvaránál a francia irodalom remekeivel, különösen az akkor legjobban bámult és olvasott Voltaire-rel ismerkedett meg, az ő írásait tanulmányozta. Eközben önkénytelenül párhuzamot vont a nyugati népek és a magyar nemzet műveltsége között, és fájdalommal kellett beismernie nemzetének elmaradottságát e téren. Mint tudjuk, éppen ez időben hazánkban a politikai és irodalmi élet csaknem teljesen pangott, nemzeti életről csaknem szó sem lehetett, mert a főrangúak nagyrészt Bécsben tartózkodtak és franciául és németül beszéltek és olvastak, a középosztály, az ún. honoráciorok osztálya pedig a latin nyelvet használta, úgy hogy a magyar nyelv használata – kevés meg nem hallgatott buzgólkodó kivételével – csaknem teljesen az asszonyokkal és parasztokkal való érintkezésre szorítkozott. Bessenyei mindezt jól látta, érezte, és amint tanulmányaiban előrehaladt, ki akarta azoknak eredményét terjeszteni nemzetére is, melyet fel akart rázni álmából, hogy elmaradottsága miatt el ne vesszen: és azért nemcsak magának tanult, de egyszerre nemzete számára is dolgozott."

Bessenyi György munkássága és művei:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bessenyei_Gy%C3%B6rgy#Munk.C3.A1ss.C3.A1ga

Mária Terézia halála után II. József uralkodásakor Bessenyei kegyvesztett lett. 1787-től haláláig Pusztakovácsiban, a Berettyó partján gazdálkodott. Életének ezt a felét a szellemi élet központjaitól távol, elszigetelten töltötte a „bihari remete”.

---