2015. november 1-jén, Székesfehérváron, a Béla úti köztemetőben felavatták Nagy Edit szobrászművész alkotását, melyet az elhunyt magzatok emlékére készített.

"A vigasztalás evangéliumának megszólaltatása” címmel városi megemlékezés volt vasárnap délután a temetőben, ahol az ökomenikus megemlékezést követően került sor az alkotás felavatására.

A hatalmas kő sziklatömb közepén egy bronz domborművön angyalszárnyakkal körbeölelt anyaméhet látunk, rajta egy magzat bemélyedt lábnyomával. Az alkotás nagyon kifejező és nagyon emberi. Nem minden gyermek születhet a világra. Vannak édesanyák, akik elvesztették még meg sem született gyermeküket, és vannak, akiket az élet belekényszerített a döntésbe, hogy nem vállalhatják gyermeküket. Egy nő életében ez mindig fájdalommal jár, hiszen nincs szebb dolog az életben, mint a gyermek.

"Én már azóta szeretlek, mikor még nem voltál más csak puszta gondolat,
és a csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat.
Aztán megdobbant a szíved a szívem alatt
és én azóta a lelkemhez simítva hordalak.”
/ismeretlen szerző/

---