Miskolc, hazánk egyik legnépesebb városa jó tájképi adottságokkal rendelkezik, építészetileg-tájépítészileg azonban ezt egyik kor építőinek, tervezőinek, lakóinak sem sikerült igazán kihasználniuk. Bántóan hatnak a félresikerült utcaképek, össze nem illő házak, elfuserált helyen felállított, vagy önmagukban sem jó szobrok. Kár, hogy egyelőre ezek ennyire dominálnak, hiszen sok jó példát, jó összhatást is találunk a városban, csak kevésbé szembetűnőek. (Az elmúlt évtizedek-évszázadok hibáit ideje helyrehozni - jó példa erre a csak kifestett-helyrehozott - és nem pedig átépített, modernizált - főutca a helyreállított stukkókkal, portálokkal: eddig senkinek se jutott eszébe felnézni a kopott épületekre, most mindenki számára kiderült, milyen szépek.)

Most egy jól összhangzó építészeti együttesben álló, odaillő szobrot mutatok be nektek. A hatvanas évek miskolci képeslapjainak visszatérő motívuma a vízmerítő fiúk szobra, háttérben a volt SZOT-székházzal és a nagy múltú Rónai Megyei Művelődési Központtal, ahol annak idején évente a neves Miskolci Tévétalálkozókat is rendezték. Nem tudtam kideríteni, hogy a művközpont működik vagy sem a régi helyén (szégyenteljes a művelődési házak internetes megjelenése!), mindenesetre a épület legalábbis egy nagy részében egy bank üzemel és olyan randán telis-telerakta a világító reklámjaival, hogy a kedvem majdnem elment a fotózástól. Nem elégedtek meg egy-két felirattal, az egész épületet beborították a céglogóval, tolakodóan, sorminta-szerűen. (Láthatóan nem szabályozzák a reklámtáblák elhelyezését sem Miskolcon.) Ezért nem is töltöttem fel olyan beállítást, amilyek a régi képeslapokon szerepeltek, a háttérben az épületegyüttessel.

A szobor környékéről kivágták az időközben nagyra nőtt fákat, bokrokat - minden bizonnyal azért, hogy a reklámok jól látsszanak minden irányból. Így viszont a szobor is jobban előtérbe került, és - bár a korábbi dús, kellemes növényzet hiányzik - talán így jobban figyelnek majd rá.

A szobor vízmedencéje sérült, eldugult, helyre kellene állítani, de az EREDETI tervek szerint, mert úgy illik a szoborhoz, sőt, az egész építészeti környezethez! Nem való semmilyen más jellegű, ma modernnek vélt (például a ma divatos gagyi minőségű kommersz térkőből vagy fagyveszélyes kiskockakőből kirakott) medence hozzá. Se kerek, se szögletes, semmilyen. Ez a szobor ezzel, a 'lebegő', érdekes alakú, sokszögű medencével van összhangban. Itt egy újabb lehetőség Miskolc számára: egy már korábban sikerült részlet változatlan formában történő megőrzése, helyreállítása az utókor számára. Bizony már ez is a kulturális örökség része. Ne kövessék el a más városokban már elkövetett hibákat. És ne kövessék el elődeik hibáit sem. Ami jól sikerült, azt hagyják meg olyannak, amilyen, gondozzák, vigyázzák. Épp elég sikerületlen, félbemaradt dolgot kell megváltoztatniuk.

A Vízmerítők (korábban még inkább) jelentős városképi szerepe miatt városi védelmet mindenképpen érdemel, de a későbbiekben javasolható számára a kiemelt védelem is.

A kompozíció, a szobor súlyponti elrendezése, érdekes, különleges.
Még érdekesebbnek találjátok, ha ideírom, hogy bizony a városban - ráadásul kifejezetten közel ehhez - van egy nagyon hasonló elrendezésű másik szobor, amit Tamás már feltöltött korábban, Gyerekek szobra címmel. (Ennek nem ismerjük egyelőre a szerzőjét, évszámát.) Vajon véletlen a kompozíciók hasonlósága, vagy egyik alkotás előképe volt a másiknak? Nem tudjuk.
Ráadásul Kazincbarcikán (ami Miskolc egyik elővárosa) van egy harmadik, szintén hasonló elrendezésű szobor a Táncospár (hamarosan én fogom feltölteni). Vélhetően ez utóbbi készült legkorábban.
Akárhogy is legyen, bár a Táncospár is ötletes, környezetének témájából merített szobor, nekem az említett három közül a Vízmerítők tetszik legjobban, ennek a legeredetibb a témája, megformálása.