Ezt a párizsi luxusnegyedbeli lakóházat Jean Ginsberg és Georges Massé tervezte. Az előkert medencéjét díszítendő kútszobor terve Ginsberg építészmérnök kérésére készült el, mely az André Bloc elnökletével lezajlott Groupe Espace pályázatán második helyezést ért el ugyan, a neves építész azonban mindenképpen Székely munkájához ragaszkodott.
Az akkoriban újdonságnak számító fekete műgyantával bevont szobor alkotója megítélése szerint "Duzzadó, élő forma, de még nem monumentális." A "kulturszobor gyomrába" szervesen épült vörösréz csövekből sugárban folyik ki a víz (sajnos nem láttam).
Felállítása után egy évvel máris veszélybe került; a lakógyűlés megszavazta a lerombolását. A szobor sorsát Ginsberg és egy közismert párizsi ügyvéd követte nyomon; utóbbi tekintélyének köszönhetően megmenekült a lebontástól. Évek múltával ismét szembe kellett néznie ezzel a sorsát fenyegető veszéllyel, ekkor az egyik gazdag és befolyásos lakó közbelépése óvta meg az elkerülhetetlennek látszó végtől.
Székely első absztrakt szobra ez a vízsugarak által megnyúló mozgalmas, íves Fekete forma, pályafutásának első fontos állomása, egyben az első utcán látható monumentális nonfiguratív szobor Párizsban. Ma is, bárkinek, aki arrafelé jár; semmilyen sövény nem takarja a kíváncsi szemek elől. Szerencsére, mert ahogy a nemzetközi hírű szobrász, építész, festő és filozófus írta: "Szobraim szimbiózisban élnek nézőikkel. Csak akkor élnek, ha valaki rájuk néz."

---