A különböző műhelyekben dolgozó magyar mesterek nagyban hozzájárultak a párizsi kovácsoltvas épületdíszek fejlődéséhez, a XX. század első felében aranykorát élő iparművészeti ág virágzásához.
A Franciaországba telepedett műlakatosok közül Michel Nics (Nitsch) és Paul Kiss mellett az elsőként érkező Szabó Adalbert [Albert] György (Kiskunfélegyháza, 1877. január 11. - Párizs, 1961. április 8.) a legismertebb, akinek Franciaország-szerte több mint félszáz, de korántsem az összes munkáját tartják számon, mivel sok közülük szignó nélküli.
Rue Emile-Dubois 15. sz. alatti vasművesműhelye a húszas-harmincas években élte fénykorát, ahonnan jelentős kovácsoltvas iparművészeti tárgyak kerültek ki: kapurácsok, lépcsőkorlátok, csillárok, tükörkeretek, ajtókopogtatók, ékszerek. A mester több alkalmazottal dolgozott, de igényesebb munkáit mindig maga készítette.
Egyik szignált vasmunkája a szeszesital-gyártó Cusenier egykori párizsi székhelyének magyaros motívummal díszített kapuja. Az épületet Jean-Baptiste Tisseyre tervezte.

---