Csallóköz Európa legnagyobb folyami szigete. Ősidők óta rengeteg néprege terjed az itt élő népek körében. Táltosok, pásztorok, boszorkánysággal gyanúsított vénasszonyok meséltek hosszú téli estéken a környék mocsaraiban és vizeiben élő földöntúli hatalommal bíró tündérek, vízimanók, csalfa lidércek, fanyűvő óriások és más efféle csodalények tetteiről. A sok-sok szigetből álló csodaszép vidéket a régi időkben Aranykertnek nevezték. A földi halandók által sohasem látható tündérek palotáiban aranytól, gyémánttól csillogó fényes pompában élő tündérek királynéja Tündér Ilona volt, aki hófehér hattyú képében úszkált a Dunán, hogy megtalálja szíve párját, Árgyílust, a csodaszép királyfit.
Hasonló csodás lények a világ minden táján nyüzsögtek egykoron a régmúltban, a görögök Khariszoknak nevezték őket, akik a báj, a kellem, a jóság, a kreativitás, a termékenység istennői voltak, és a természet harmóniáját testesítették meg. A római korban Gráciák néven szintén a kegyesség és szépség istennői voltak.
A művészetben ősidők óta kedvelt téma volt az ábrázolásuk. Kezdetben ruhában mutatkoztak, később a szobrászok és festők – eddig ismeretlen okból -, változtattak a szokásaikon és kizárólag meztelenül jelenítik meg a föld termőképességének védelmezőit.
Dunaszerdahelyen a Csallóközi Tündérek 1988-ban jelentek meg szoborba öntve, a Városi Művelődési Ház előtti park szökőkútjának a díszeiként. Az idők folyamán leromlott szökőkút 2010-ben kezdődött felújítása folytán a tündérek néhány évig eltűntek a parkból, és csak 2012. április 27-én kerültek vissza a helyükre, azóta a tér a közösségi találkozások kedvelt helyszínévé vált.

---