A Magyar származású Nobel-díjasok sorozatának tagja Gábor Dénes (1900–1979) fizikus, gépészmérnök, villamosmérnök. Életútjának legfőbb részletei olvashatók a forrás rovatban jelölt cikkekben.
A tudósnak a fizikai Nobel-díjat 1971-ben "a holográfia módszerének felfedezéséért és fejlesztéséért" ítélték oda. Ennek nem kis érdekessége, hogy az eljárás elvét már évtizedekkel korábban felfedezte, de egy kis továbbfejlesztés révén vált vezető tudományos hírré.

Gábor Dénes a feltalálás időpontját megelőzően tíz évvel (1937) települt át Angliába, ahol felvette az állampolgárságot is. 1947-ben született meg a holográfia elve: egy képrögzítő eljárás, ami a fény hullámtermészetén alapul, így "a tárgy struktúrájáról tökéletes térhatású, vagyis háromdimenziós kép hozható létre". A tudós által adott elnevezés két görög szóra vezethető vissza: „egész”, „teljes” és „írás”, „irat”, mivel az eljárás révén a kép rögzítésekor minden eddigieknél több információt lehetett rögzíteni.
Az eljárás kidolgozásakor Gábor elektronhullámokat alkalmazott, a kapott képeket az "elektronmikroszkópos képek felbontóképességének tökéletesítésére használta".
Két elektromérnök, Emmett N. Leith és Juris Upatnieks (Michigani Egyetem/1963) annyiban fejlesztette tovább az eljárást, hogy az akkor kifejlesztett (szintén Nóbel-díjat érdemlő) lézer fényt https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A9zer alkalmaztak, így nagy-részletességű képekből álló filmszalagot állítottak elő háromdimenziós képek készítéséhez.
Továbbiakat ld. még https://hu.wikipedia.org/wiki/Hologr%C3%A1fia

Természetesen Gábor Dénes a mérnöki fizika terén sok más nagy jelentőségű témával is foglalkozott, ahol alapvető jelentőségű eredményeket tudhat magáénak. Foglalkoztatta a tudomány társadalmi hatása is.

---