A neves operaénekesről (basszbariton) készült mellszobor ugyanabban a kis teremben kapott helyet, mint Anthes Györgyé (ő tenor).
A helyszínen is feltűnt, de itthon, ahogy a képeket nézegettem, végleg világossá vált, hogy a mellszobor anyaga nem nemes fém, valószínűleg patinázott gipsz. Ez azokon a helyeken vált gyanússá, ahol a fedőréteg megkopott és alatta fehér színű anyag látszik. Jó lett volna megkopogtatni, de azért ezt csak akkor alkalmazom, ha viszonylag feltűnés-mentesen tehetem... itt nem ment.
Ennél nagyobb gondot okozott, hogy sehol nem találtam információt arról, ki készítette az alkotást. Szignót sajnos ugyancsak nem találtam és hiába kerestem, ld. a Színészportrék katalógusában http://bpfe.eclap.eu/eclap/axmedis/7/73f/00000-73f801c8-4204-4140-b680-ec4191693994/2/~saved-on-db-73f801c8-4204-4140-b680-ec4191693994.pdf – vagy akár a nemrégiben felfedezett Uitz László, az Operaház egykori szobrásza http://artportal.hu/lexikon/muveszek/uitz-laszlo-6727 életművében (és a széles világhálón, valamint könyveimben). Így aztán ezek a rovatok sajnos üresen maradnak.

Ney Dezső (1842–1905), akinek neve Neu Dávid alakban is gyakran megtalálható, szegény sorból indult és talán egyedülálló módon katonatársai "fedezték fel" és beszélték rá az énektanulásra, amit akkor kezdett meg, amikor Olaszországban frontszolgálaton volt.
Leszerelését követően meg is indult színházi pályafutása. Később már magánénekesként lépett fel, amíg – sikereinek köszönhetően – az Operaház vezető művésze lett, annak kezdő gárdájában (1884). Az 1880-as években külföldön is gyakran szerepelt.
Dicsérték nagy terjedelmű baritonját, érzékeny színpadi játékát és művészi kultúráját.
Mindez és további részletek, valamint főbb szerepeinek listája olvasható a Wikipédia cikkében (ld. forrás linkje).

---